Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - UJVÁRY ZOLTÁN: Két adoma irodalmi feldolgozása

A királyhoz menjen el már, Hiszen oda sok szegény jár. Mondja el majd neki nyíltan, Állapotunk hogy van, mint van, S kérje meg a fejedelmet, Adjon egy kis segedelmet. Nos tehát a szőnyegen Forgó mester eltökélte, Bármi lesz a dolog vége, A királyhoz fölmegyen. Ajándékba varrt is mindjárt A királynak egy pár csizmát. A kezébe fogta szépen S útnak indult hevenyében, Föl is jutott nagy sokára A királyi palotába. A testőrök a beengedésért a királytól kapandó fizetség felét kérték: Megigérte ... hogy bejusson A királyhoz bármi jusson. A király a csizmadia ajándékát elfogadta. Száz aranyat adott érte. De a varga cserébe nem aranyat, hanem száz botot kért. A fizetséget váró ajtónállók egymás után sorban kérésük szerint megkapták a kialkudott részt: Volt mulatság, vigalom! A királynak elbeszélték A dolognak mibenlétét S úgy nevette ezt a dolgot, Hogy belé a könnye omlott. De a varga a tréfáért Meg is kapta a magáét. Kapott annyi aranyat, A zsebe majd leszakadt. Mikor aztán hazaért, Mind kirakta a sok pénzt, Megszámolni alig birta, Neje bámult, mint a birka, S térde estek ... úgy imádták A magyarok nagy királyát. 500