Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - VERES LÁSZLÓ: Comenius Janua Linguae Latinae Reserata Aurea... című munkája magyar nyelvű fordításának néprajzi vonatkozásai

sony virág, nadály fü, sárga virág, szeg fü, levendula, fejér és vörös szint mutató Olasz virág, basa rosa, rosa, rosmarin Sz. György virág, viola (ivolya), kakuk fii, ravasz fü, szárka láb (sarkantyú), taraj és vad tárkony" [XII. 133.]. Az A' Vizi állatokról szóló leve­lecskében szinte dőzsölhetünk a magyar halnevekben: „Hartsa, pettögetett pisztráng, jasz keszeg, koltz fejer keszeg, gobhal, meny hal, kövi hal, hegyes szakáju (vörös) sigér, he­gyes számyu siger, vágó hal, sending, orsó farkú hal, ponty avagy potyka, tsuka, kárasz, sigér, tzompo (varga hal), fekete farkú tarka hal" [XV. 166-167.]. Comenius latin tankönyvének legterjedelmesebb részét a gazdálkodásról, a külön­féle mesterségekről és a lakóépületekről szóló levelecskék, vagyis fejezetek teszik ki. A 73 fejezetből 23 szól ezekről a témakörökről. E fejezetek a mindennapi élet legfontosabb történéseit tárják elénk, s így ezek bővelkednek Szilágyinak, a fordítónak köszönhetően néprajzi adatokban. Comenius a gazdálkodást a hagyományos felosztásnak megfelelően földművelésre és állattartásra bontva mutatja be. A földművelésről szólva lényegében általános képet fest az egyes tevékenységi körök időrendben történő bemutatásával. A szántás, a vetés és az aratás logikus sorrendben követik egymást Ezek szerves folytatá­sát látja a gabona őrlésében, az őrleményekből történő különféle pékáru készítésében. Az állattartásról szóló levelecskék alapvetően az állatok őrzésével foglalkozók bemutatására szorítkoznak. Csak néhány útmutatást adnak a tej feldolgozására, hasznosítására vonatko­zóan. Logikailag szerves folytatásként tekinthető a soron következő mesterségbemutatá­sok, a mészáros, a vadász, a halász és a madarász tevékenysége jellemzőinek felsorolásai. Azonban e sorban mindenképpen idegen a sütés-főzés és az italkészítés szerepeltetése. A földművelés fejezet fordításában egyértelműen magyar sajátosságok jutnak ki­fejeződésre Szilágyi Benjámin István beszúrásaival, kiegészítéseivel és a köznyelvben ismert szakszavak használatával. Megtudhatjuk azt, hogy az ugar termékenyebb és zsí­rosabbá tétele érdekében célszerű volt a trágyázás, ami „ganéjval avagy kövér földdel (sírós fejér agyaggal)" történt. Az eke elé ökröket fogtak, „nem kötelekkel avagy istrán­gokkal, hanem igában", ösztökével, „ösztönnel igazgatván őket." A szántások lapályo­sabb, vizenyősebb részein csatornákat alakítottak ki a víz elvezetésére. A boronálásra vas, fa- és tövisboronákat használtak, az utóbbiak csak homokos talajon voltak célravezetők. A gabona aratása kaszával és sarlóval egyaránt történt. A kévéket „suppokkal" (kévekö­telekkel) kötötték össze és szekéren csűrökbe, vagy pajtákba szállították, ahol villával, „mereglyével" asztagokba rakták. A „szürün", azaz a szérűn csépléssel, vagy nyomtatás­sal történt a szemnyerés. A nyomtatást „szürün tapodó három szegü talyigával" végezték. Ezután a gabonát szórólapáttal a magasba szórták, hogy a szél kivigye belőle a pelyvát, „hogy meg-különböztessék és el-választassék a' polyva." Az utolsó szakaszban a magvak tisztítása rostálással fejeződött be, „hogy tiszta gabona légyen, melly a' komorákban és gabonás (életes) házakban bé vitetik, sőt még sütő házakban is aszaltatik néha" [XXXII. 387-400.]. A gabonát különböző módon őrölték meg. Mozsárban mozsártörővel búza és árpakása készült. Kézi darálóval és száraz malomban dara és liszt kása (boza). Vízi- és szélmalmokban liszt, amely „szita avagy szőrzsák által kiszitáltatik". A legfontosabb étel, ami lisztből készült, a kenyér volt. A tésztát dagasztószéken, vagy sütőteknőben „falapotzkával" dagasztották. A kovásszal sült kenyér kettős héjú volt és belül lukacsos a bele. A pékek „tsömöge tsinálók" (pogátsa tsinálók" is voltak és rozs lisztből a következő „édes tsömögéket, béleseket, kalátsokat" készítették: „sömlék, pe­retzek, hejjas kalátsoskák (pánkok), túrós belesek, tzipok, retes belesek avagy fonyatos 460

Next

/
Oldalképek
Tartalom