Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - GYULAI ÉVA: Két Bacchus - A mértékletes borivás eszménye Sambucus Bacchus-emblémájában, 1566
fiúként jelenik meg, vidáman, mivel a mértékletesen fogyasztott bor vidámmá és örömtelivé tesz, néha pedig, a mértéktelen ivászat miatt, öregen és kopaszon, a részegség ugyanis felfedi a mások előtt titkolt dolgokat. Az indiaiak a szakállas Dionysost tisztelik, és Macrobius 2 2 is azt írja a Saturnalia I. könyvében, hogy részben atyai, részben gyermeki, részben ifjú alakot mutató képmások készültek róla, ezen kívül szakállas öregemberként is megmintázták. Attribútuma szőlőből, borostyánból és fügefalevélből font koszorú, ezekké a növényekké változtak ugyanis kísérői, Staphylo és Syca nimfa, illet egy Cissus nevű szatír. Némelykor szőlőlombos kocsin jelenik meg, ahogyan diadalmenetet tart, kocsiját hol párduc, hol tigrisek és hiúzok húzzák. 2 3 A kötekedő, ittasan lándzsával (!) hőbörgő Bacchust Giraldi külön is kiemeli mitológiája Bacchus-fejezetében a görög-római mítoszokban jól ismert névadás alapján. A görögök és rómaiak isteneiknek sokféle - jórészt emberi tulajdonságaikra, illetve mitikus történeteikre jellemző - melléknevet adtak, és gyakran ezen a melléknéven utaltak rájuk, nem véletlen, hogy Dionysos/Bacchus egyik legtöbbet használt neve a Lyaios (görög = megoldó, megszabadító), illetve latinul Liber páter (= szabadító atya) volt, hiszen a bor mámora az embert (és az istent) sok kötelékétől felszabadítja. Giraldi Dionysos Eiraphiotes (= talán: belevarrt), Eribromos (= hangosan kiáltó), illetve Eribremetés (= hangosan mennydörgő) melléknevében, amelyek egyébként születésének különleges körülményeire vonatkoznak, az Eris, azaz a harag és istennőjének görög nevét látja, s úgy magyarázza, hogy a bor mértéktelen fogyasztását kísérő részegség hangossá, zavarossá teszi, veszekedésre, versengésre hajlamosítja az istent és embert. Ezért ábrázolják Dionysost a spártaiaknál kezében lándzsával (!), szokásos attribútuma, a thyrsus, azaz fenyőtobozban végződő borostyánnal befuttatott bot helyett. Giraldi, Macrobiusra hivatkozva, a thyrsust is egyfajta lándzsának tartja, amelyet, és így tulajdonosát is, a nyelén körbefutó és azt megkötöző borostyán, mint a türelem jelképe, tart vissza attól, hogy dühöngve támadásba lendüljön. Mert, mondja Macrobiusszal Giraldi, az ember gyakran feldühödik bor hevében. 2 4 Ezt a hőzöngő, hetvenkedő, verekedésre, sőt ölésre képes részeget Zsámboky jól ismerhette kora kocsmáiból Nagyszombattól Antwerpenen át Bécsig, de antik forrásból is, hiszen ő volt az, aki Nonnos, latinul; Nonnus Pantapolitanus, 5. században élt alexandriai görög költő Dionysosról szóló, 48 könyvből álló hatalmas verses eposzának egyik 22 Macrobius Ambrosius Theodosius (5. század első fele) késő római történetíró Saturnalia c. műve az ősi római mitológia összefoglalása. 23 lnterdum puer, et laetus, quod uinum modice sumptum hilares et laetos homines facial. Senex etiam aliquando, et caluus, propter scilicet immodicam bibendi intemperiem, et quod ex ebrietate arcana plerunque reteganlur. Indi etiam senem et barbatum, ut dixi, Dionysium coluere: hinc Macrobius in I. Saturnaliorum. Liberi, inquil, patris simulachra partim pueri Ii aetate, partim iuuenili fingebantur. praeterea barbata, specie senili quoque, et reliqua. Coronabatur pampinis, hedera, et ficulneis frondibus: pampino quidem, et ficu, ex memoria nympharum Staphylae et Sycae: hedera uero, Cissi pueri, quifuerant in has plantas conuersi. Effictus est aliquando in curru pampineo, et triumphans, qui pantheris modo, modo tigribus ac lyncibus trahebatur. Giraldi 1548,376. 24 Sed ex rixis quidem et contentionibus, quae uino supra mensuram hausto seminantur, et ctamoribus ex ebrietate fusis, facta sunt etiam illa huic deo cognomina: Eipaipiárqg, 'Epißpopoq, et 'EpißpefiETqg. de quibus seorsum agemus. "Epig enim, ut nosti. rixam et litem significat. [...] Colebatur etiam apud Lacedaemonios Liberi patris simuiachrum hasta insigne, non thyrso. Sane thyrsus hasta fuit, cuius mucro hedera lambente protegebatur: quod significabat, inquit Macrobius, uinculo quodam patientiae obligandos impetus furoris. habet enim hedera uinciendi obligandique naturam: uini uero calor adfurorem saepe hominem propellit. Giraldi 1548, 374. 439
