Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - GYULAI ÉVA: Két Bacchus - A mértékletes borivás eszménye Sambucus Bacchus-emblémájában, 1566
kéziratát Itáliában megvásárolta, s a mü első nyomtatott görög nyelvű kiadása ezen kézirat alapján jelent meg, ugyancsak Plantinnél 1569-ben. 2 5 A késő antik „obskurus" eposz részletesen foglalkozik Dionysos mítoszaival, köztük az egyik legkülönösebb történettel, amely a 47. könyvben szerepel, s a bor mértéktelen fogyasztása okozta részegség szinte tudományos igényű leírását is tartalmazza. 2 6 Dionysos, a szőlő és a bor feltalálója, Athénban szőlőtelepítésre oktatja a helyi parasztot, Icariost, aki, miután elsajátítja a borkészítés ismereteit, megkínálja szomszédjait a csodálatos itallal. Az attikai parasztok egyik poharat a másik után ürítik, és Nonnus megjelenítő erővel írja le részegségük fokozatait, attól kezdve, hogy szemük forogni kezd, sápadt arcuk kipirul, mellükben melegség támad, a bor fejükbe száll, majd az erek kitágulnak halántékukon, a föld forogni kezd velük, a fák táncolnak, a hegyek ugrálnak szemük előtt. Van, aki háttal a földre esik, végül a lerészegedett parasztokat, mintha italukba mérget kevertek volna, őrületükben öldöklő vágy fogja el, és a legkülönfélébb eszközökkel, bárddal, lapáttal, sarlóval, ösztökével, kőkockával, húsvágó késsel, bunkósbottal Icariosra támadva, halálra verik. 2 7 Zsámboky az Emblemcita kiadásaiban öntudatos humanista tudósként hangsúlyozza személyét, már az első kiadás címlapképén feltűnik 33 éves korában, azaz a mü megjelenése évében készült portréja, az 1566. évi kötetben pedig már Bombo nevű kutyájával közös arckép készül róla; a címben pedig, akárcsak az editio princeps címlapján, kiemeli magyar származását, hiszen a Pannóniában fekvő Nagyszombat szülöttének mondja magát (Ioannis Sambitci Tirnaviensis Pannonii). A nagyszombati borvidék már késő középkortól ismert volt, majd, a többi magyarországi borvidékkel együtt, egyre nagyobb jelentőségre tett szert a 16. századi mezőgazdasági konjunktúra idején. A bor a mindennapok és a humanista körök symposionjainak is főszereplője volt a korban - egyébként Hagymási Bálint éppen egy pécsi humanista symposion kapcsán írja meg Opusciiliimát a részegség elítélését célzó véleményével. így Sambucus Bacchusai, akár az ifjú, aki a mértékletes borivás megjelenítője, s így a symposiumok humanistáit is testi-szellemi erejük erősítésére ösztönzi, akár a szakállas idős istenség, aki a mértéktelen ivászat, s ezzel a rengeteg veszedelmet hordozó részegség megtestesítője, fontos morális üzenetet közvetíthetett mindazoknak, s ezek nem voltak kevesen, akikhez eljutott a nagyszombati származású, Bécsben tudós udvaronccá lett és először Antwerpenben megjelent emblémás könyve. 25 Nonnus 1569. Első latin fordítása: Nonnus 1605. 26 Nonnus. Dion. XLVII. 106-126. 27 Rustici v. haurientes continuatis poculis / Omnes bacchabantur rationem privante mentes vino, / Oculos v. circumvrtebant, merum amantibus v. poculis / Argentea purpurabant gena, rusticorum vero / Pectora incalescebant, pocitlo v. gravabantur caput, / Et venae intumescentes fluctuabant capitis. / Hisce v. aspicientibus agitabatur sinus terrae / Et arbores saltabant et tripudiabant rupes, / Et fallentibus liquoribus insuetis plenus vini / Resupinus, per se volutus in terrain decidit vir, / Et multitudo rusticorum lethali agitata furore / In miserum Icarium incurrit Bacchica rabie, / Ut qui venenatum miscuerit dolum vini, / Hie quidem habens bourn stimulum ferreum. hie v. ligone / Armans suas manus, hie v. spicas abscindentem seculam / Elevans, alius v. lapidem immensum tollens, / alius obstupescebat baculum manus tenens / Senem percutientes, rapiens vero quispiam prope scuticam / Icarii perforavit corpus cadente stimulo, / Et laborans in terram decidit senex laboriosusplantalor ... Nonnus 1605, 1211. 440
