Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - LISZKA JÓZSEF: „Csillámlik a szőke Duna... "Adalékok a komáromi szekeresgazdák életmódjához és folklórjához
I. gyűjtemény A mindösszesen 62 szöveg egy A jó és roszsz nevelésről című comediaval kezdődik (2-92. o.), majd ismert költők versei (Bajza, Kölcsey, Petőfi, Pósa, Tompa, Vörösmarty stb.), illetve népdalok 5 8 sorjáznak benne egészen a 159. számozott oldalig (lásd a Mellékletben: I. gyűjtemény). A beazonosítható versekre most nem térve ki (csak megjegyzem, hogy Kölcsey Himnuszával kezdődik, amit a Szózat és további hazafias versek követnek), a népdalnak minősíthető szövegek jellemzésére annyit, hogy a kutatás eddigi fázisában jelentős hányadukat sikerült Erdélyi János Népdalok és mondák 5 9 című, nagyjából a kéziratos énekeskönyv keletkezési idejében megjelent gyűjteményében is megtalálni. Bizonyos esetekben egyértelmű, hogy közvetlenül Erdélyi gyűjteményéből másolta át a kötet tulajdonosa, hiszen a kéziratos variáns gyakorlatilag betűhíven, sokszor még a sorok tördelésében is követi a nyomtatott előképet (pl. Retteg pej paripám, I: [16]; Erdélyi 1846-1848, 2: 170-171.; Nincsen apám, nincsen anyám, I: [18]; Erdélyi 1846-1848, 2: 6 stb.). Máskor más nyomtatott (vagy kéziratos) előképre, esetleg a szóbeliségből lejegyzett (de Erdélyinél is meglévő) variánsokra kell gondolnunk. Erre lássunk egy konkrét példát: Kecskés Lajosnál I: [44] Nem jöttem volna én ide. Nem jöttem volna én ide, Csalogatott engem ide Barna kislány szemöldöke Csalogatott engem ide Báme csalogatott volna. Most a világ nem csúfolna Nem is tudom, mi az oka, Hogy a világ ily mostoha, Irigyli a szeretetet, A mely ad csendes életet: Pedig e nélkül az élet Kinozó gyötrelemmé lett. Nézz ki rózsám! abblakodon Most megyek ki a faludon, Néz utána keservesen. Vagy látsz többet vagy sohasem Ha nem látsz is de azt hid el Hogy én nem felejtelek el. Megátkoztam az a szemet, A ki egynél többet szeret, A ki másnak is azt inti, Hogy őtet hiven szereti, Lám én csak eggyet szerettem, Még is eleget szenvedtem. Erdélyi Jánosnál 339. Nem jöttem volna én ide, Csalogattak engem ide; Szőke kis lány szemöldöke Csalogatott engem ide. Bár ne csalogatott volna, Szegény szivem nem gyászolna. Most megyek ki a városból. Nézz ki rózsám, ablakodból. Néz utánam keservesen. Vagy látsz többé, vagy soha sem. Ha nem láthatsz is, azt hidd el. Én soha nem felejtlek el. Megátkoztam az a szemet, A melly egynél többet szeret, A ki mindennek azt inti. Hogy csupán őtet szereti, Lám én csak egyet szerettem, Még is eleget szenvedtem. Úgy ég a tűz, ha raknak rá. Szól a világ, mit hajtok rá, Ha hajtanék irigyimre, Megölne a világ nyelve. Ne hajts rózsám, te se rájok. Álnok mind szivek, mind szájok. (Erdélyi 1846-1848, 2: 174) 58 Annak eldöntése, hogy jelen gyűjtemény kapcsán mily mértékben beszélhetünk nép-, illetve közköltészetről nem lehet e tanulmány feladata (vö. Küllős 2004). Petőfi költeményeinek népi kéziratos könyvekben található, folklorizálódott változatairól lásd Ujváry 1973. 59 Erdélyi 1846-1848. (Vö. Katona-Ortutay 1975.) 378
