Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - LISZKA JÓZSEF: „Csillámlik a szőke Duna... "Adalékok a komáromi szekeresgazdák életmódjához és folklórjához
II. gyűjtemény Nyilván véletlen egybeesés, de ez a gyűjtemény is összesen 62 szöveget tartalmaz. Mindezideig a benne található népdalok kis töredéke úgyszintén megtalálható Erdélyi János fentebb már idézett munkájában. Az ismert költők versei közül ebben a kollekcióban a kutatás mostani fázisában kizárólag Csokonai Vitéz Mihály néhány munkáját sikerült beazonosítani. Köztük van A ' Reményhez című is (II: 13), amely a korszak vélhetően legnépszerűbb, kézírással is terjesztett Csokonai-költeménye volt. Csörsz Rumen István 101, találomra kiválasztott, túlnyomó többségében kéziratos énekes-gyűjtemény anyagát hasonlította össze, s ezek alapján készített egy „toplistát" a legtöbbet másolt Csokonai költeményekről. Az első helyen A ' Reményhez áll, 51 előfordulással, a többi, Kecskés Lajos daloskönyvében szereplő Csokonai-vers, vagy Csokonai parafrázis nem szerepel ezen a tízes listán. 6 0 Megemlítendő még a Szerelem Dall Tsiko Boros Kulatsrol (II: 29.), illetve az azt követő, Szerelem Dall Bogratsrol (II: 30) című vers. Míg az előző egyértelműen Csokonai Szerelelemdal a' tsikóbőrös Kulatshoz című költeményének a másolata, 6 1 a másik már ennek, nem Csokonai által íródott parafrázisa. 6 2 Szilágyi Ferenc, Gálos Rezsőre hivatkozva kifejti, hogy még Csokonai életében, s halála után is születtek a csikóbőrös kulacshoz írt vers mintájára különféle utánzatok {A' Bográtsról vagy Gulyásos húsról, A ' Szalmás Üveg', Kávés Findzsához stb.), amelyek később a kéziratos anyagban is fel-felbukkannak. A bográcshoz íródott parafrázis mai tudásunk szerinti először a Hazai s Külföldi Tudósítások Toldalékjában jelent meg 1826-ban. 6 3 III. Végezetül feltehető (és fel is teendő!) a kérdés: mennyiben tükröz vissza a fentebb vázlatosan bemutatott 19. századi kéziratos énekeskönyv valamiféle sajátos szekeresgazda műveltséget vagy mentalitást? A válasz egyszerű: semennyiben. Maga a műfaj (létében és tartalmában egyaránt) inkább egy bizonyos jómódú, a jómód felé törekvő, polgáriasodó társadalmi rétegnek a sajátja, miközben az adott kisközösség megélhetési formája, speciális munkaköre nem tükröződik vissza benne. Nemhogy a sajátos munkavégzéshez kapcsolódó tartalmú szövegek hiányoznak belőle, de még a kenyeret adó Duna is csak elvétve bukkan föl. Ha nem tudnánk, hogy konkrétan hol íródott, a benne szereplő vers-, illetve népdalszövegek alapján lokalizálni is bajos lenne (Kecskemét legalább annyiszor szerepel a szövegekben mint Komárom, a Tisza talán többször mint a Duna). 6 4 60 Csörsz Rumen 2007. 286. Vö. Küllős 2007. 61 A rendkívül népszerű vers nyomtatásban 1802-ben jelent meg először, de kéziratban már korábban is terjedt (cenzori utasításra a nyomtatott változat némileg eltér a korábbi kéziratos variánsoktól). Az első megjelenést követően egy sor egyéb korabeli daloskönyvbe is bekerültek a vers különféle változatai (Szilágyi 1975-2002. V: 775-776). 62 Nincs itt arra tér, hogy bővebben foglalkozzam vele, de maga a téma nem feltétlenül Csokonaitól származik. A mintát Christian Ewald von Kleist egyik költeménye szolgáltathatta ( Liebeslied art die Weinflasche), s egyéb (pl. francia) előzmények is szóba jöhetnek, miközben az is nyilvánvaló, hogy nem fordításról, legfeljebb egy ötlet átvételéről beszélhetünk (Szilágyi 1975-2002. V: 784-785). Kleist verse különben elég korán, 1791-ben, Dal a Bor-korsóhoz címen már biztosan olvasható volt magyarul is (Szüts 1791. 177-178). 63 Szilágyi 1975-2002. V: 793. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében sajnos nem sikerült megtalálni a Hazai s Külföldi Tudósítások említett mellékletét, így annak összevetése a kéziratban szereplő szöveggel nem történhetett meg. 64 Az efféle helyhez nem kötődés inkább a katonakönyvekre jellemző, amikor a katonatársaktól összeszedett vers- és népdalszövegek az ország különböző tájékait idézik. Az Ujváry Zoltán által bemutatott botpaládi (Szatmár m.) parasztember, Tasnádi Lajos daloskönyve viszont inkább leképezi azt a tágabb térséget, ahol íródott (Ujváry 1960. 173-174). Vö. Nagy 2011. 379
