Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - Sz. TÓTH JUDIT: A pilisi szlovák falvak árucseréje

látott mennyiségű mészre volt szükség. A széntüzelésű kemencében egyszerre nagy mennyiséget tudtak égetni, azt rövid idő alatt nagyobb távolságra (150-200 km) elszállítani. Pilisvörösváron a meszeseket kiszolgáló TEFU telep nyílt. A bérelt teherautót vasúti kocsi tengelyével erősítették meg, így akár 80 mázsát tudtak vinni. Ezzel nem lehetett házalni. Vidékenként volt emberük, a cenzár, aki a piacot felhajtotta, de nyaranta személygépkocsival maguk is jártak mészhely után.

8 Jellemzően a korábbi, saját piackörzetükben közlekedtek, de túllépve annak korábbi határait: Kalocsa, Csongrád vidékéig. Igen jó piaca volt a mésznek a Duna-Tisza közén, a hetvenes években a zöldség- és dinnyetermesztésből gazdagodó községekben (Kecel, Hort, Csány). Idővel több meszes is vásárolt saját teherautót. Az égetést többen, bérmunkában végezték, de egyedül fuvaroztak házhoz, később építőanyag-kereskedőknek. Az értékesítés közvetítő útján és nagy tételben történt. A gazdaságosság diktálta, hogy a teherautók ne járjanak üresen. Hazafelé szenet, követ vittek a következő égetéshez. Kereskedtek dinnyével, fűszerpaprikával, zöldpaprikával is. A szén emelkedő ára, az építőipari technológia változása miatt az 1980-90-es években Szentkereszten és Szántón is megszűnt a mészégetés. Kereskedés fával A nagy kiterjedésű tölgy, bükk és gyertyán erdők évszázadokon át biztosították a tűzifát, épület- és szerszámfát az iparnak, a környék lakosságának. A három falu férfilakossága télen erdei munkával foglalkozott. Természetbeni fizetségért dolgoztak. Az uradalom erdeiben a fa harmada és a gally fele volt a favágóé. És részeltek a községi erdőből is. A gallyfát csomókba gyűjtötték fuszalaggal, szederinával kötötték át. A méteres köteg neve pirtli, 80-100 fért el egy kocsin. Szentkereszten gallyal fűtötték a mészkemencét, ők inkább a vastag fával, Szentlászlón a gallyal és a tűzifával is kereskedtek. Rendszeres vásárlói voltak a fának a pékek, akiknek a fuvarosok a hét meghatározott napjain szállítottak.

9 Az ölfát fakereskedőknek adták el. Az aprított tűzifával házaltak, vagy kész helyre vitték. Apirtlit cipelték háton kötélben, az aprófát hátiban, zsákban. Külön gyalogút vezetett Visegrád, Dunabogdány, Tahi (Szentendrei-sziget) és Szentkereszt felé. A háború után kézikocsin húzták, nagy távolságokra. Szentlászlón fuvaroztak néhány szamaras fogattal is. 8 Szőnyi 2001. 77. 9 Az 1930-as évek végétől egy szentkereszti fuvaros egy budakalászi és két békásmegyeri pékségbe szállított rendszeresen. 1. kép. Szőnyi József a meszesládával. Pilisszántó (Szőnyi József tulajdona) 360