Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - S. LACKOVITS EMŐKE: AZ árucsere jellemzői a Balaton-felvidéken
megye gabonáját értékesítették. 1 8 Központi szerepet játszott a gabonafélék, szemes termények értékesítésében Enying, Füred és Kővágóőrs. Utóbbi a Somogyból szállított gabonának központi raktározási helyeként ismert a 19. századból. 1 9 Voltak kifejezetten terményvásárra szakosodott települések, amelyeket adott időben egy adott termék megvásárlása céljából kerestek fel, ilyen volt Kővágóőrsön az „Imre hercegi" (november 5.) káposztavásár. Tömeges látogatói voltak a kirakodó vásároknak az asszonyok, lányok, gyermekek, akik nagy érdeklődéssel, örömmel nézelődtek, vásároltak itt, ahol valójában minden kapható volt, amire szükségük lehetett. A szabóktól vették meg a felsőruhát, télikabátot, a cipészektől a lábbelit, csizmadiáktól pedig a csizmát, gyakran az egész család számára. Előfordult, hogy az eladott állat árából öltöztették fel télire a gyermekeket. A kalaposoktól, sapkásoktól a kedvelt férfi asztrachán sapkát szerezték be. A rőfösök sátraiban olcsóbban juthattak hozzá a különböző ruhaanyagokhoz, közöttük a nélkülözhetetlen kékfestőhöz, amelyekből azután az asszonyok megvarrták a ruhát, kötényt, inget, hisz a Balaton-felvidéki közösségekben különös gondot fordítottak a lányok varrni tanítására. Elmaradhatatlanok voltak még a rövidáru kereskedők (gomb, cérna), bádogosok, bognárok, kádárok, szíjgyártók, kötélverők, kosarasok, fazekasok és az edényesek. Kocsi alkatrészeket, hordókat, lószerszámokat, ostorokat, köteleket, cserép-és zománcozott edényeket egyaránt beszerezhettek. Bakonybélből, Szentgálról a faeszköz készítők hozták portékáikat, de jöttek faesztergályosok, késesek, asztalosok is. Utóbbiak kocsijukon szétszedett állapotban vitték a bútorokat. Különösen népszerű volt a mézeskalácsos „bábos sátor", ahol a mézeskalácson kívül csokoládét, márcot, cukorkákat, köztük a rendkívül kedvelt baba alakú selyemcukrot árusították. A vásár végén a „vacakosok" kínálták portékáikat, másutt nem lévő mindenféle apróságot, így fésűt, tükröt, szalagot, cipőfűzőt, varrótűt, szappant. Ide kerültek a könyvárusok, akik elsősorban kalendáriumot, valamint levélpapírt, borítékot és ponyvanyomtatványokat árultak. A készruha árusok többnyire Veszprémből és Székesfehérvárról, a kékfestők Veszprémből, esetenként Pápáról, a csizmadiák Nagyvázsonyból, Szentgálról, a fazekasok Nemesleányfaluból, Tapolcáról, Sümegről, Veszprémből, Kapolcsról érkeztek. Ok kocsiról vagy földről árusították termékeiket. A késesek és mézesbábosok Veszprémből, az asztalosok Szentkirályszabadjáról jöttek. Természetesen a máshonnan érkező iparosok mellett a vásárban mindig részt vettek a helyi mesterek is. Többekre név szerint is emlékeztek, így a veszprémi Kupcsik Gábor rőfösre, Húsvéth Márton kékfestőre, Stáhl csizmadiára, Róth és Zámbó cipészekre. Lőnert faesztergályosra. Farkas, Leimeiszter kádárokra, Sedlmayer kötélveröre, Horváth szíjgyártóra, Varjas, Mózes bognárokra, lllikmann József csutorásra, Győri Dezső tarisznyásra, Lehoczki kalaposra, Parragi, Borbély sapkásokra, Teriber, Bicskei kucsmásokra, Horváth és Gombárovics mézeskalácsosokra, Zalai Antal szabóra, Lányi Károly kefekötőre, Psola, valamint Borbás késesekre. Szigetvári, Lantos ruhakereskedőkre, továbbá Szegedi Gyula szentkirályszabadjai asztalosra. 2 0 A vásári forgataghoz és hangulathoz, élményekkel teli világukhoz hozzátartoztak a jövendőmondók, akik sátrukat a vásár mögött állították fel. A kíváncsi, hiszékeny embereket a kikiáltók valamilyen trükkel csalogatták ide. Pénzért tenyérből jósoltak és kártyát vetettek. Megjelentek olyan jövendőmondók is, akiknél egy gipszből készített tenyér két 18 Kun 1932. 4. 19 Oláh 1834. 71. 20 S. Lackovits-Lukács 1987. 25-26. és Lackovits 2001. 451. 353
