Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - S. LACKOVITS EMŐKE: AZ árucsere jellemzői a Balaton-felvidéken

Az árucsere jellemzői a Balaton-felvidéken S. LACKÓ VITS EMŐKE Viga Gyula a javak cseréjének folyamatát az emberiség történetét végigkísérő gazdasági cselekvésnek jellemezte, amelynek feltételei a különböző ökológiai környezet, a hasonló igényű csoportok, a társadalmi fejlődés eltérő szintjei és a gazdasági-társadalmi környezet különbözősége. Ez a folyamat szellemi-kulturális javak átadásával is jár, amely más-más tulajdonságok és tudások alapvető felismerésének lehetőségét jelentik. Hozzátartozik a különböző tájak népességének életmódjához, a közeli-távoli kapcsolattartáshoz. Az erre való igény része a hagyományos paraszti kultúrának.' Ez a Balatonfelvidék közösségeiről ugyancsak elmondható, hiszen az itt lévő települések nem voltak teljesen önellátóak, amiért folyamatosan és kölcsönösen szükségleteket, igényeket elégítettek ki úgy, hogy a résztvevő felek ennek a gazdasági szükségszerűség által létrehozott kapcsolati formának valamennyien nyertesei lehettek. A termékek cseréje négy területen bonyolódott le: a piacokon, a vásárokon, a vándor (házaló) és felvásárló kereskedelemmel. Közülük, mint a Kárpát-medence településeinek döntő többségében, legnagyobb jelentőségre az adás-vétel szervezett alkalmaiként a piacok és a vásárok tettek szert. Utóbbiak rendszeres megtartását egy-egy adott helységben a kiváltságlevéllel adományozott vásártartási jog biztosította.

2 Ezek a vásáros helyek itt is, mint másutt, különböző földrajzi tájak találkozásánál, szárazföldi és vízi utak kereszteződésénél, átkelőhelyeknél, valamint táji középpontokban jöttek létre.

1 Meghatározott, kisebb-nagyobb vonzáskörzettel rendelkeztek, élvezve a kereslet-kínálat teljes szabadságát.

4 Viga Gyula megállapítása, miszerint a vásárok és piacok szerepét lassan, fokozatosan az üzletek vették át - itt is érvényesült.

5 A piacok jelentősége azonban az 1950-es évek végéig megmaradt, sőt, napjainkban újra egyre növekvő igény mutatkozik irántuk. A térség árucsere kapcsolatainak központja Veszprémen túl Balatonfüred volt, amelyet jelentőségben Tapolca követett. Füred két ellentétes táj, a szárazföld és a vízterület találkozásánál fekszik, azon út mellett, amely Budapestről Székesfehérváron és Veszprémen át Tapolcára, Keszthelyre, Nagykanizsára, északon Veszprémen keresztül Győrbe vezet. Ez központi szerepet biztosított a ma már városi rangot kapott településnek. Fekvésén túl a térség közigazgatásában játszott szerepe, jelentős fürdőkultúrája, árutermelésének fontossága, fejlett ipara egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy vásári és piaci központtá válhasson.

6 Veszprém a Közép-Dunántúl fő vásáros helyeinek egyikeként vált fontossá a Balaton-felvidékiek számára. Jelentős szerepet játszott a térség árucsere kapcsolataiban még Keszthely, Tapolca, Nagyvázsony. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Keszthely vásárait a tágabban vett Balaton-felvidék közösségeiből kevésbé láto1 Viga 2007. 9. és 15. 2 Gelencsér 1983. 67. 3 Dankó 1986. 15. 4 Tárkány Szűcs 1981. 657-658. 5 Viga 2007. 14. 6 Vö. S. Lackovits 1999. 342. 344