Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - GELENCSÉR JÓZSEF: Pénzkölcsönzés a Káli-medencében

egymás ellen ható erők érvényesültek. A kölcsön általános elterjedtsége igénybevételét erősítette, viszont felvételétől sokan idegenkedtek, mert tartottak az adósság terhétől. Pénzkölcsönzésre a különböző jogállású, vagyoni helyzetű személyek részéről sokféle okból és célból sor kerülhetett. Anyagi gondokat eredményezett az elemi csapás, a rossz termés, a járvány, a betegség. Sokszor kellett a pénz az állami, megyei, egyházi, katonai terhek viselésére, bérleti vagy más szolgáltatási díjra, az örököstárs kifizetésére, egyéb megváltásra, bolti, vásári adásvételre vagy más hasznos beruházásra, de lehet, hogy egyszerűen a megélhetésre. Könnyelműbb emberek elköltötték a lakodalom megtartására vagy saját magukra, indokolatlanul fölélték. A másfél évszázad alatt természetszerűen változott, hogy különösen mire vettek fel kölcsönt. Az óvatos emberek irtóztak az adósságtól, másoknak nem számított a tartozás, még mások célszerűen tudták felhasználni a kölcsönt. A kényszer, a megszorultság éppen úgy hitelezéshez vezethetett, mint a gondtalan, nemtörődöm életvitel. Az is igaz, hogy sokakat kisegített átmeneti nehéz helyzetéből a kölcsön, vagy az eredményesebb, hatékonyabb gazdálkodást, életvezetést, beruházást, árucserét segítette elő. Egyáltalán a pénzkölcsönzés nagy szereppel bírt az állandó pénzhiány, tőkeszegénység oldásában. Többen, így mindenekelőtt a köveskáli Leopold Ferencné Györffy Sára (sz. 1925) szóltak a pénzkölcsönzés és eladósodás egyéb esetköréről, a váltó aláírásáról, mely miatt sokan tönkrementek. A 19. század második felében a kiváltságaikat vesztett kisnemesek és más vagyonos személyek az ésszerű gazdálkodás helyett, különösen savanyó mustkor a szőlőhegyekben mulattak, nem dolgoztak, urizáltak. Elmentek a hegyre négyen-öten, vigadoztak és ittas állapotban könnyen aláírták a váltót. Az idősebb emberek nem is ismerték azt, a rokon, a barát rábeszélésére cselekedtek. Következményként jött az árverés, az elszegényedés.

7 A váltó vizsgálata azonban meghaladja tanulmányunk kereteit. Az okiratok és megnevezésük A pénzkölcsönzésről csak az esetek egy részében készült írás. Minél nagyobb összegről volt szó, illetve minél jobban közeledünk a vizsgált korszak vége felé, annál gyakoribb az írásba foglalás. Sajátos megoldást jelentett, mikor a hitelező csak önmagánakjegyezte fel a kölcsönt. Az általunk megtekintett kölcsönszerződések és más okmányok családi, különösen kisnemesi iratok közt, leveles ládákban, egyházközségek irattáraiban és a Zala Megyei Levéltárban voltak fellelhetők. Áttekintésük elsősorban a jogtörténet, a jogi néphagyomány szemszögéből történt. A Káli-medencében is, mint országszerte, az okiratokat általában levélnek hívták. Ennek megfelelően a kölcsönszerződést tartalmazó okirat megjelölése végig a 19. századon adóslevél vagy kötelező levél volt. Ez a megnevezés az irat külzetén, címében és szövegében egyaránt előfordult. A 19. század első felében az okiratok címében többször feltűnt a carta bianca elnevezés vagy annak valamilyen rontott formája, így a charta bianca vagy a cartabianka. Az 1843-as kiadású, a Magyar Tudós Társaság által megjelentetett Törvénytudományi Műszótár ezt a kifejezést magyarra fejér levél vagy fejérleg formában fordította.

8 Fogarasi 7 Gelencsér 1994. 593. 8 Sz. n. 1843. 48. 322