Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - PERGER GYULA: Hegyalja Szent Márton hegyén, avagy szellemi árucsere a kora újkorban

Titulus Octavus. Hogy itt az mi helyünkbenis foly[na]k az idő múlások. Hogy az mi Tőrvényünk megh maradasara illendőb legyen, láttyuk a' mostani időben köztünk igen Uralkodni, hogy ha akár kiis csak simpl[icite]r, elő álván, valamely embert, réghen birt örökségeért elő citálván, kit az előtt csak esztendővel is birt, épitet és nagyobitot, mindgyárást ell akarja venni, jussát Pjrejtendálván hozzája, de a' my határunkban lévő örökséghez jussát P[re]tendálta vagy tudta, és tudgya, ha 12 Esztendeigh reja nem keresi, vagy Esztendőről esztendőre tilalmat nem tőtt reája, ha vér volnais pöre nélkül, ell marad oka, mért mellette lakot az örökségnek tudván negligálta, és igy ha 12 Esztendő múlván keresi, kezdi pőrét, indebitam az a f.forint] 20 marad, két része a' porosé, harmad része a' törvény tevőké. De hogy ha áldomást ittak, mert ha áldomást nem ittak, akár mikoris Sz.jent] Gergely Pápa nap előtt ell kezdvén citatioját pörölheti, és ell nem marad mellőlle. Titulus Nonus. Az igaz cserélésnek módgyárol. Mivel itta a my helyünkben bővölködünk szőllőkkel, pénzzel nem annyra, és ha kívül való Vidéki jo akarojnak igyekeznek itt őrőkséghet keresnj, a' bornak jo voltaért, és hasznáért: hogy az örökséghben erősbek és álladobbak legyenek, vettek olyszabadsághokat, és szokásokat elő, hogy az mely szőllő őrőkséghnek elfogyatkozott allapottyát az Emberek kinél az őrőkségh vagyon, rendeltek igy maghokat az örökségnek megh fizetesében láttatos képpen, hogy inkább megh maradhassanak benne, az Cassaj, Szepsj, Gönczj, és egyebűn nem akár honann való idegen emberek, az ő helyekben adnak szóval vagy nevezettel valamj szőllőcskét, vagy szántó Földet cserében, itt az my helyünkben való szőllőért, a' mellet summa penztis, ki véghben menvén vér ellenis, vagy hoszusághára, az attyafi ell idegeníti, az őrőkséghet. De ezt my nem isvalván, a' törvényünkben rendeltük azt. Hogy ha valamely Vidéki Ember szőllőt akar itt a my helyünkben szereznj, vagy cserelnj itt való emberektől, tehát ismét ugyan azon hegyen adgyon szőllőt hozzája, vagy penigh ha itt nem volna szőllője a Vidékj emberfnejk, my velünk határos légyen, ugy mint szántaj, Golopj, Rátkaj, Mády, hegyen adgyon szőllőt hozzája. Szántoj földet penigh vagy rétet, vagy kertet nem szabad adny, mert ezen kívül nem lészen állandó a' cseréles, ha nem mind a' két fél Vidékj leszen, ugy szabad edgyik a másik[na]k szőllőn szőllőt cserélni, de ugy hogy szántó föld ottis ne adasék. Főképpen ha itt való embernek vérséghe vagyon hozzája, igy a' szőllőtt a Vér megh becsűltetvén, innen szabad a Vidéki embert ki fizetni belőlle, mivel Vér hozzája és ötöt illetne. A cseréles penigh állandó lészen. ha az itt való ember[ne]k idegen helyen másut vagyon szőllője, a Vidékinek penigh itt a my helyünkben, edgyikis messze voltáért oda nem iárhat, es hasznát jobban nem szedhet, ez okon meg áll a csere. Ami itt köztünk való cserélést illeti, mivel neméllyek[ne]k azon határban szüksége földre. Rétre, némelynek szőllőn, szabad cserélni szántó földért. Rétért, de szilvás kertért nem szabad mert az házához valo. Titulus Decimus. Az szőllőnek építéséről. Az mi eleink szokták és rendelték volt, hogy valamely ember szőlőt épit, esztendeigh Dézmát ne adgyon belőlle, mijs jovalhattyuk. mivel sok költséggel munkávál, és faradságai építik, kiből a' Földes Urak[nak] is az űdő ell telvén tartozik igaz Dézmát adnj, jol lehet az földes Urak[na]k mindazok s mind a' többi hatalmokban, de eőN[agysá]gh[o]kois tudgyák. hogy megh tart[hatna]k törvényünkbfen], rendeltük azt, hogy most is az előbbi szokás szerint légyen, de a' Bironak hirré tegyék, hol akar épitenj, de oly okkal, hogy a Város könyvébe mindgyárást be irassa mikor csinálni kezdi, hány esztendőben. Az Dézmások is villongjanak rajta, ki penigh nagyobb, mellyik Úr Jobbágya kezdte, aztis megh kell inti jövendő bizonyságért. 294