Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - PERGER GYULA: Hegyalja Szent Márton hegyén, avagy szellemi árucsere a kora újkorban

Hegyalja Szent Márton hegyén, avagy szellemi árucsere a kora újkorban PERGER GYULA Bár a Magyar Királyság mezővárosaiban az országos feudális jogot is kétségkívül ismerték, s annak számos eleme beépült a helyi gyakorlatba, az egyes közösségek mégis hagyományaikban rögzített, „saját" szokásjogaikkal éltek.

1 Különösen így volt ez - a feldolgozások mennyisége legalább is erre utal - a szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények tekintetében.

2 E szabályzatokon belül is sajátságos hely illeti meg a hegyaljai mezővárosok „törvényeit", melyek az elsősorban a szőlőművelésre épülő gazdálkodás és birtoklás szabályait foglalták rendszerbe.

3 Jóllehet a „törvényeket és rendtartásokat" minden esetben az illető település nevével illették, az alapvető kérdésekben tartalmuk megegyezett, tehát az egységes hegyaljai szokásokat értették alattuk.

4 A különböző falukönyvekben írásban is rögzített szabályzatok

5 olyan erővel bírtak, hogy azok kapcsán már az 1638. évi 68. artikulus is kimondta, hogy a hegyaljai mezővárosokban és falvakban - „in oppida et vilas, in tractatu arcis Tokaj, vulgo Hegyallya vocato" - a szőlő- és ingatlanforgalom felett gyakorolt önkormányzati jogok annyira kialakultak voltak, hogy a szőlő és más örökségi pereknél a magistrátusok - mint bírói fórumok - a hiteleshelyektől és az ország rendes bíráitól származó ügyvédvalló leveleknek nem akartak helyt adni.

6 A hegyaljai artikulusok nyilvánvaló „kipróbáltsága" okán kerülhetett azok egyik változata - a tállyai, „mely az egész Hegy allya törvénye" - a Szent Benedek Rend Pannonhalmi Főapátságához a 17. század elején. A főapátság élére 1607-ben kinevezett - aktívan politizáló - Scharffenbergi Himerlich Györgynek az 1594-es török dúlás miatt szinte teljesen újjá kellett szerveznie a szentmártoni apátságot.

7 Az elmenekült lakosok közül csupán néhányan szállják meg újra az elhagyottan álló helységet a zsitvatoroki békét követően. Visszatérésük után panaszos levélben fordulnak az ifjú kormányzóhoz, melyben felemlítve nagy nyomorúságukat, szabadságot és hathatós pártfogást kérnek tőle. Himerlich válaszában vigasztalja jobbágyait, s sürgős segítséget ígérve felszólítja őket, hogy szállják meg a romokban álló várost, építsék föl elpusztult házaikat, s hozzák helyre az elhanyagolt szőlőket. „Az kik pedig az háború idő alatt máshová elbujdostak volna, azokat is mindeneket az előbbeni lakóhelyekre hívjátok vissza és épüljetek. Ha valakitől valami bántástok leszen [...] csak főispán uramat, Napragy Dömötör uramat, az győri püspököt találjátok meg; mindenekben 1 Hudi 1999. (További irodalommal.), Németh 1981., Németh 1993. 2 Égető 1985. 3 Román 1964.. Németh 1990. 4 Németh 1990. 17. 5 Kalmár 1968. 6 Corpus Juris Hiingarici. Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvényczikkek. Budapest, 1900. 1638:68. törvénycikk. Az 1655:19. törvénycikkben szintén előfordul a „civitates Submontanae" fogalma. 7 1594 nyarán Szinán pasa hadai elfoglalták Szent Márton várát, fölégették a várost, s az egész vidéket. A térségben lakók már a török jövetelének hírére elmenekültek. 290