Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - FEJŐS ZOLTÁN: A hazai néprajzi múzeum alapítása és a Herman Ottó-Xántus János vita 1885-ben
gyai az országos kiállítás néprajzi szobáiból lesznek átvéve: „A kiállítás területén levő képzőművészeti csarnokot tudvalevőleg Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter átvette a létesítendő ethnographiai múzeum számára. Itt fogják majd elhelyezni a házi iparcsarnok szobaberendezéseit is, továbbá a székely szobát, a székely házban volt kályhát, valamint a kalotaszegi és csángó szobákat, melyeket tulajdonosaik ingyen engedtek át a múzeumnak. A miniszter érintkezésbe lépett a többi szobaberendezések tulajdonosaival is, hogy tárgyaikat ingyen, vagy lehető olcsó áron bocsássák az intézet tulajdonába." 16 A miniszteri-minisztériumi szándékok hatására, melyek a néprajzi múzeumban tudományos intézményt láttak, a háziipari mozgalom felhagy a korábbi múzeumi elképzelésekkel. Az ipartestület a háziipari szakosztályban a Ráth Károly által képviselt gyakorlatias felfogást beteljesítve 1886 áprilisában megalakítja a Kereskedelmi Múzeumot, amely a következő év tavaszán megnyílik az Iparcsarnok épületében. 1 7 Xántus nyilvánosan nem válaszolt Herman Ottónak, csupán magánlevelet írt neki. Erről Herman egy újabb cikkéből szerzünk tudomást, aki hosszasan taglalja ezt a körülményt. 1 8 „[Mjultkori czikkemet egyenesen azért írtam - kezdi december 3-án megjelent írását -, hogy vita tárgyává tegyem az elveket, a melyek ebben a tekintetben mérvadók; szükségesnek tartottam ezt azért, mert egy néprajzi Museum fontos közmívelődési intézmény, áldozatot fog követelni, fejlődése pedig egyenesen attól függ: ki lesz szervezésével megbízva, mik az ő tudományos elvei?" De egy szó sem „hangzott el a túloldalról", aminek okát Herman abban látja, hogy az illetékesek nem a „szakerőknek versenyre való felhívása" útján, hanem a kormányzat „kiszemelési rendszere" alapján akarják a néprajzi múzeum ügyét intézni. Herman nem is kertel: „nekem biztos tudomásom volt arról - írja-, hogy ezúttal Xántus János úr a kiszemelt ember. Ezért érintettem czikkemben Xántus úr gyűjteményét, mert úgy gondolkoztam, hogy reá tanít tudományos elveire s biztosítékot nyerek, hogy az az intézmény, a melyért a parlamentben szót emeltem, helyes úton fog haladni." Ilyen felvezetés után Herman Ottó előbb Xántus tudományos képzettségét firtatja; „még ma sem bírtam kiismerni - írja - tulajdonképpeni szaktudományát." Talán etnográfus, talán geográfus, netán zoológus, vagy inkább tengerész, miután a Vasárnapi Újság „annak idejében, mint az «amerikai Flotta tengernagyát» vagy ilyesfélének mutatja be." Ám Herman szerint Xántus ebben épp olyan „passzív állást foglal el," mint „egyéb szakokkal szemben is, még akkor is, a midőn közönséges felfogás szerint saját reputácziója megkövetelné az aktivitást." Erre vall, hogy Xántus kelet-ázsiai útjáról - a Novara-expedíciótól elválva - ugyan „szép anyagot hozott," de mindmáig nem dolgozta fel. ,,[M]ert szép anyagot gyűjteni, azt eltalálja a Godefroy-múzeum 1 9 bármely gyűjtője, ki aztán nem is vallja magát másnak; de feldolgozni, az más, lényegesen más!" Herman tehát Xántust pusztán gyűjtőnek és nem tudósnak tartja. Itt hivatkozik Xántus négy oldalra terjedő levelére és a hozzá mellékelt vásárlási jegyzékre, amit ő az első cikk után a szerzőhöz küldött. A levélből vett idézettel - „én mindig kötött Marschrouteval szereztem a gyűjteményeket s utasítás szerint állítottam fel azokat" 16 Nemzet, 1885. 1154 (317) sz. november 18., reggeli kiadás. 3. 17 A háziipari szakosztály ülése, február 6-án. Magyar Ipar, VII. 1886. 3. sz., június 9. 42^14; Szűcs 1976. 187-189. 18 Herman 1885b. - az alábbi idézetek ebből a cikkből származnak. 19 Helyesen: Godeffroy Múzeum, amely Hamburgban működött 1861 és 1885 között. Anyagát alapítója, a gazdag kereskedő, „a déli tengerek királya", Johann Cesar VI. Godeffroy halála előtt eladta; gyűjtőktől vásárolt óceániai, ausztráliai néprajzi tárgyai ma különböző európai múzeumokban találhatók. Vö. Glenn 2002. 54-58, 201-204; http:;.én. wikipedia.org/wiki/Museum_Godeffroy. 28