Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - FEJŐS ZOLTÁN: A hazai néprajzi múzeum alapítása és a Herman Ottó-Xántus János vita 1885-ben
Herman ismételten a szaktudás hiányát rója fel Xántusnál: ,,a valóságos szaktudomány a kutatás és összegezés szabadságához van kötve, az nem fogadja el utasítást mástól mint a tudomány igazságától. (...) Ezen fordul meg minden haladás. " (Kiemelések az eredetiben - FZ.) Cikke végén Herman Ottó Xántus múzeumi szaktudását is kétségbe vonja. „De van levelének egy passzusa - írja -, mely megjegyzést követel s ez az, hogy ő látta Európa minden múzeumát, s ezért képes felállítani az ethnografiai múzeumot, a melyhez - saját szavai szerint - »nem is kívántatik oly rengeteg sok ész, és tudomány, csak ismeret, akarat, és jó ízlés.«" Herman éles szavakkal válaszol: „Megjegyzésem az, hogy a mióta az ősrégészet, embertan és ethnológia tudományosan szerves kapcsolatba jöttek - nem régi dolog - azóta Európa illető múzeumai tudományos alapon átalakulófélben vannak, a mihez - ha nem is kell rengeteg tudomány; de kell rendszeres tudomány; az az ismeret tehát, a melyre Xántus ur célozni látszik, a jó ízléssel egyetemben bizony nem elég." (Kiemelések az eredetiben - FZ.) Ezen írásra az Egyetértés másnapi számában Xántus rövid választ írt. 2 0 Helyesbíti Herman Ottó - itt csak részben idézett - állításait kelet-ázsiai útjával kapcsolatban, hangsúlyozza, hogy soha nem volt a Novara-expedíció tagja, s említ néhány részletet útjával kapcsolatban. „A másik pont - folytatja melyre nyilatkozni akarok, az, hogy nekem sem kellő helyiségem nem állott rendelkezésemre a múzeumban egy etnográfiái gyűjtemény felállítására, sem pedig dotáczióm a gyűjtemény fejlesztésére." Megismétli tehát a Radvánszky-féle jelentésben már megfogalmazott körülményeket - ide értve a tárgyak átadását az Iparművészeti Múzeumnak. „így a múzeumban megmaradt tárgyak nem is tekinthettek soha etnográfiái múzeumnak, mert az tulajdonképen repozitoriuma volt tárgyak halmazának, egy idővel létesítendő néprajzi múzeum alapjául." S miután a miniszter szándékát nem ismeri, a felállítandó néprajzi múzeummal kapcsolatban nem kapott felszólítást, „legkevésbé sem tartom - zárja válaszát Xántus - kötelességemnek, vagy hivatásomnak Herman Ottó úrnak a tárgy érdemére nézve fölvilágosítást adni." Az etnográfiáról, a néprajzi múzeum sajátosságáról nem fejti ki véleményét. Ám mondatai jelzik, hogy inkább gyakorlati kérdések foglalkoztatják, mint tudományosak, melyeket ily módon nem véletlenül vitat vele kapcsolatban Herman Ottó. Xántust higgadt, elegáns válasza ellenére - „H. O. úrnak kétségtelen joga van az én képességeimről oly nézeteket vallani, a mint éppen neki tetszik" - bizonyára nem hagyta hidegen a szóváltás. Röviddel az Egyetértés hasábjain lefolyt vitát követően Szabó Józsefnek, az egyetem ásványtan-földtani professzorának egy 1886. február l-jén írt keserű hangú levélében foglalkozik a személyét ért kritikákkal: 2 1 „Sokat gondolkoztam az este a véled folytatott beszélgetés fölött, s sehogy nem fér fejembe a miniszter azon nyilatkozata, hogy én tétlen vagyok, s a te magyarázatod hozzá, hogy nem vagyok folytonos munkásságban, nem dolgozok irodalmilag, nem tartok fölolvasásokat satb satb." Személyes éllel fejtegeti barátjának, hogy Hampel József és más múzeumi őrök hiányzó irodalmi munkálkodását nem szokták felvetni, mint azt sem, hogy a könyvtár őre, Majláth Béla néha hetekig meg sem jelenik [a könyvtárban], s azt sem tudja mi történik ottan." Ezt követően ebben a levélben is összefoglalja tevékenységét és kitér a múzeumban a munkáját ellehetetlenítő körülményekre. „Engemet - írja - nem azért neveztek ki 20 Xántus 1885. 21 Kolozsvári Tudományegyetem Ásvány és Földtani Intézete, „Szabó József reliquia". A levél másolatáért köszönettel tartozom Kecskeméti Tibornak. 29
