Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - VEREBÉLYI KINCSŐ: Néprajzi csoportok - interetnikus kapcsolatok – etnicitás
többé-kevésbé mindig érvényesül. Témánk szempontjából érdemel figyelmet az a sajátosság, hogy a táj vagy etnikai csoport ismertetésénél - népleírásnál - a szerző kiemelten egy etnikummal foglalkozik, bár nem rekeszti ki a más nyelvet beszélő, más vallást követő embercsoportokat sem. Ez a szemlélet érvényesül akár magyar etnikai csoportról, akár valamelyik nemzetiségről legyen is szó. Plander Ferenc írja Göcsej magyar lakossága ismertetésében: „Mostanság Göcsej két mezővárost 112 nagyobb, kisebb helységeket és pusztákat, ezekben 23.117 lelkeket számlál. Kik közül 21.394 római katolikus, 188 ágostai evangélikus, 937 helvéciai /református/ vallást követők és 658 zsidók. A zsidókon és a mezővárosokban letelepedett néhány külföldi míveseken és mesterembereken kívül mindnyájan gyökeres magyarok, nem is találtatik az egész Göcsejben egy helységnél több, mellyben valaha idegen ajkú nép telepedett volna meg, de ebben is egyedül öt vagy hat család származik a vendus Tótságból /a szlovén vidékről/, kik számosabb magyarokkal összekeveredvén, anyai nyelveket magyarral cserélték fel, s innét világos, hogy minekután Göcsej a pallérozódás mindennapi nagyobb és nagyobb terjedése mellett a palócos szóejtés olly nevezetes mértékben megtartotta . hogy a palócos /itt . régies / szóejtés sem a horvátoktól, sem a törököktől, sem más idegen nemzettől nem kölcsönöztetett, hanem azt a magyar nemzet napkeleti hónából magával hozta. " 8 Az 1838-ban közreadott szöveg e néhány mondata is mutatja a magyar lakosság és a nemzetiségi csoportok egymás mellett élése kezelésének a módját. A gyökeres magyarok és az idegen ajakú nép megkülönböztetésére a nyelv mellett a vallás szolgált leginkább. Ezek az ismertető jegyek ebben az időszakban még nem vonzanak magukhoz feltétlenül kirekesztő tartalmakat. Erre jó példát számosat sorolhatnánk, itt most Szárics Jenőnek 1842-ben a bunyevácokról szóló szövegéből idézünk: „ Van egy nemzetke honunk alföldén, melly bár eredetére szláv, s nyelve is rokon a többi szlávokéval, nemzeti jelleme, külső testalkata, viselete mégis annyira eltér testvéreitől, hogy arra ráismerni „ kivévén a nyelvet" alig lehetne. S e nemzetnek s fiainak neve bunyevác, kiket különös sajátosságaik miatt esmértetni, remélem, nem lesz felesleges... Bizonyosabb, hogy I. Leopold alatt a török járom szünetével egy sereg telepedő érkezék, melly szintén lakul Bácskát nveré. ,H > E népleírások egy másik szembeszökő sajátossága az, hogy alig említenek a szerzők egy-egy jelenség, jellemzőnek tartott szokás, eszköz, kapcsán más nemzetiségi csoportokra irányuló utalást, jóllehet a jellemző jegyek megállapításához valamilyen összehasonlítási alapra lenne szükség. 1 0 A társadalmi és kulturális értelemben addig észre sem vett 'nép' ekkor kezdett megjelenni a nemzetről való gondolkodásban. Addig, amíg a nép túlnyomórészt a jobbágyságot jelentette, a vallási hovatartozásnál kisebb jelentőségű volt az etnikai. A 'nép' a politikai gondolkodásban a felvilágosodás, a francia forradalom óta entitásként jelent meg, a tudományos megismerés pedig lépésről lépésre haladva tárta fel és „konstruálta" meg a társadalmi értelemben vett nép kultúrájának összetevőit. Az 1848-as forradalomig a legtágabb értelemben vett „népismeret" maga is hozzájárult a 'nép' és a 'nemzet' fogalmak értelmezéséhez, ami a társadalomról, hazáról való gondolkodáshoz is ismereteket 8 Plander 1838. (újra kiadva 2006.) 55-75, 57. 9 Szárics 2006. 77. 10 Meglepően ritka az olyan megjegyzés, mint amilyet Mezőberény szlovák lakosságának viseletéről írt Skolka András 1814-ben: ,A bocskor egy sarufajta, amit ezeken a vidékeken nemcsak a magyar és szlovák, hanem a román, szerb, horvát és dalmát is egész Magyarországon kényelmes lábbeliként visel, a szlovák lakosok között itt is mindennapos dolog (a németeknél és a magyaroknál, akik bő csizmát hordanak, egyáltalán nincs szokásban.) " Skolka 2006. 150. 274
