Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - V. SZATHMÁRI IBOLYA: Textil-, bőr- és posztó rátétdíszítmények viseleteken és lakástextíliákon a magyar népi díszítőművészetben. A rátétdíszítés múltja, jelene, jövője

Textil-, bőr- és posztó rátét díszítmények viseleteken és lakástextíliákon a magyar népi díszítőművészetben A rátét díszítés múltja, jelene, jövője V. SZATHMÁRI IBOLYA A magyar népi díszítőművészetben az ún. rátét- vagy applikációs díszítési technikának széles körű alkalmazásával találkozunk. A köztudat ezt a díszítési technikát elsősorban a bőr- és posztó (szűr) viseletekhez kapcsolja, esetleg tudnak még a fazekasság, az egyéb bőrmunkák (táskák, tarisznyák) területén való fellelhetőségéről is. Egy olyan nagy múltra visszatekintő díszítési technikáról van szó, amit nem tekinthetünk csak a magyar népi díszítőművészet sajátjának. A viseleteken való előfordulása - nagy valószínűséggel egykori praktikus funkciójának is köszönhetően - fellelhető más népek díszítőművészetében is. Széleskörű elterjedését és archaikus voltát egyaránt alátámasztja az, hogy azok a díszítőelemek, melyeket a rátétes technika sajátos, archaikus motívumaiként ismerünk, fellelhetők a népi díszítőművészet más díszítési technikái - mint pl. a nemezelés, a hímzés, vagy a tojásfestés - körében is. Mi a rátét díszítés? A Magyar Néprajzi Lexikon megfogalmazása szerint: a „rátét, applikáció, metélés a bőr, vászon és posztófélék díszítésének az a módja, amelynél csík alakban vagy mintásán kivágott anyagot illesztenek egy másik anyag fölé, esetleg alá. Gyakori a bőr- ill. irharátét a férfi és női bőrruhákon (ködmön, suba, melles), bőrtarisznyákon. A posztórátét gyakori a szűrökön, condrákon. Varrtak gyolcsot pamutvászonra (Buzsák, Martos), selymet gyolcsra (Martos és vidéke) és batisztot batiszt alá vagy fölé (Martos és vidéke, Nagyszombat és vidéke) kendőkre, ingekre, lepedőkre. Az irhát és a posztót előre kiszabják és díszöltéssel rögzítik helyére, a gyolcsot, a rátétet vagy az alátétet a rögzítés közben formálják a varrótűvel, behajtogatva a széleit levarrás előtt."

1 Tágabb értelemben a rátét díszítések körébe sorolhatjuk az említett anyagokra felvitt gyöngy-, zsinór-, csipke-, szalag stb. díszítéseket is, melyek főként az egykori hagyományos viseleteken fordultak elő, ezek azonban nem tartoznak jelen feldolgozásunk körébe. A rátét díszítésnek - történetiségét tekintve - két, egymástól jól elkülöníthető korszakát, s ennek megfelelően két egymástól jól elkülöníthető stílusát különböztethetjük meg. Az egyik, a korai korszakot képviselő, csak kézimunkával készült rátétek csoportja, a másik, az 1880-as évektől számítható időszak, mely a varrógép megjelenésével fémjelezhető. Az első korszak a kezdetlegesebb, az archaikusabb rátét díszítéseket eredményezte, a második a varrógép segítségével újabb lehetőségeket hozott a rátétek 1 Fél-Hofer 1981. 306-308. 261