Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - VIDA GABRIELLA: Kép vagy edény? 17. századi emberábrázolásos tál Diósgyőrből

A kedvelt nyomtatványokon alkalmazott „egyszerű kifejezési eszközök" sémákká váltak és úgy hagyományozódtak tovább.

4

0 A tál lovasának rajza minden bizonnyal előkép után készült, melyet nem szó szerint másolásnak, minta utáni reprodukciónak kell elképzelni, inkább valamilyen kép alapján született saját rajznak.

4

1 A konkrét mintaképet nem ismerjük: a lovas alakja olyan elnagyolt és sematikus, hogy értelmetlen lenne ilyet keresni. De a felsőtest színezése jól illusztrálja, hogy az előkép utáni, de még a valósághoz ragaszkodó rajzolást is befolyásolták és felülírták a rutinból alkalmazott díszítési hagyományok. Ennek a kerámiastílusnak ugyanis alapvető törvénye a zöld és vörös felületek állandó váltakozása úgy a díszítő elemek részletei (virágszirmok egyazon virágfejen), mint a díszítő elemek között a teljes kompozíción belül. Ha szolgai módon másolt, vagy minden részletben hiteles képre törekedett volna, akkor a mellkason húzódó függőleges vonalak után - ez a nyakravaló lehetett - ismét a mente vörösbarna színének kellene lennie. A fazekas viszont nem másolt, hanem a használó, vásárló közösség által szentesített színezési kánon alapján festette meg a vitéz felsőtestét: a függőleges vonalak után a színritmus követelményei szerint zöldre festette a férfi fél felsőtestét, vagyis a fél mentét vagy dolmányt - de csak az öv felett. Mert az öv alatti részénél, ahol nincs megosztva függőleges vonallal ugyanaz a viseletdarab, egyszínű vörös maradt a teljes felület. Csilléry Klára úgy vélte, le kell mondanunk a képértelmezés kutatásáról, mert nincsenek adatok, melyek alapján ez történetileg megtehető lenne.

4

2 De nemcsak a képértelmezéshez, a képek használatának alkalmairól is elégtelen a 17. század végéről a köznép körébői az adatunk. A 17. században hagyatéki összeírás a körükből alig-alig, szinte csak kivételszámban született, paraszti környezetből pedig teljesen hiányzik. Miskolcról a 18. század második feléből van annyi számú inventárium, melyek alapján biztonsággal kijelenthető, hogy még száz évvel később is a mezővárosi polgárok, céhes mesterek körében csak elvétve fordultak elő a falon képek, azok is csak katolikus családok lakásaiban.

43 A 17. század második felének miskolci-diósgyőri tárgyhasználatáról a helyi forrásaink elégtelenek, de megfelelő párhuzam adódik Fülekről, mely Gömör megye hasonló státusú, nagyságú és meghatározóan református kisnemesi települése volt akkoriban. A várkatonaság helyi pusztításairól felvett 1663-as kárvallomások jegyzőkönyvei semmiféle képet, falidíszt nem említenek sem a parasztok, sem a nemesek házaiban. A parasztoknál nem voltak újkeresztyén (habán) és iratos rimaszombati, azaz írókával díszített kerámiák

4

4 sem. Vagyis maga az írókázott tál mint ólommázas edénytípus is hiányzott ekkor még a használatukból, hasonlóan a festett fogashoz, amelyre rátéve vagy felakasztva díszíthették volna velük a szobát, mint a nemesek. Kresz Mária többször is hangoztatta, hogy az írókázott tálasedény a református lakosság körében a szoba, a lakóház díszítését adta.

45 A 18. század elején készült Nógrád megyei paraszti hagyatéki összeírások többségében sem szerepelt még sem kép, sem tálasfogas.

4

6 A 17. század második felében tehát a mezővárosi céhes mesterek, kis- és középnemesek, valamint Diósgyőrben az uradalom tisztjei 40 Fülemüle 1989. 115. 41 Csilléry 1971. 64. 42 Csilléry 1990. 51. 43 Vida 2003. 44 Zólyomi 1987. 503. 45 Kresz 1992. 542. 46 Zólyomi 1975. 255