Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - VIDA GABRIELLA: Kép vagy edény? 17. századi emberábrázolásos tál Diósgyőrből
Összegezve a tálon látható lovas viseletét és a lovának felszerelését, azt látjuk, hogy egy 17. század közepe táján élt nemest mutat. Tudjuk, hogy a katonai viselet - elsősorban a könnyűlovassági huszár öltözete nem változott a polgári viselettel együtt, az új, már nyugat felől érkező elemek nem kerültek be a katonai viselet elemei közé. így ha csak a lovas ruházatát tekintjük, akkor a tálon látható személy egyaránt lehet egy 17. század közepi nemes, vagy egy 18. század elején élt magas rangú huszártiszt. Ellentmond a későbbi datálásnak a viseletdarabok közül a forgó formája, a mente térd körül érő hossza, a sarkantyú és mindenféle fegyver hiánya. A ló farkának megformázása, a nyeregtakaró (vagy a sallangos farhám) szintén kizárja, hogy a 17-18. század fordulójának, vagy akár későbbi évtizedek huszártisztjének a rajzát látnánk: ezek az elemek sokkal inkább korábbra, mint későbbre datálják a lovasunkat. Kevéssé kutatott területe a népművészetnek, hogy a tárgy készítési ideje és a rajta ábrázolt ember viselete korban hogyan viszonyul egymáshoz. Átnézve a Néprajzi Múzeum kerámia gyűjteményének emberábrázolásos tárgyait azt tapasztaljuk, hogy az edény készítése és az ábrázolt viselet divatja közel azonos korú. Ha viszont egy díszítmény különösen kedveltté vált a megrendelő közegben, akkor minden részletében állandósult, és részleteiben is azonos formában rendkívül erősen ragaszkodtak hozzá, akár még évtizedek múlva is (ez történt a miskakancsókkal a 19. században az Alföldön). Mindezeket összevetve és kiegészítve a tállal előkerült többi kerámiával egyértelmű, hogy az edény készítési ideje sem érhette túl a 17. századot. A tál datálásával lehetőség nyílik a virágszálas díszítés első korszakából származó ornamensek egy részének meghatározására. Ezek a „szemes" tulipánok, bőségszaruhoz hasonló, kétoldalra visszahajló szirmú virágok, a hosszú, tölcsérszerűen induló kettős levelek közt rövid, kétszínű középső elem, a rövidebb és hosszabb száráthúzgálások, az „S" betűhöz hasonló, kerek, visszahajló levelek és a hármas szirmú, oldalnézetes virág. A tálon megjelenő kép szoros kapcsolatot mutat a szintén a diósgyőri várnál előkerült hasonló korú figurális kályhacsempékkel. 3 0 Nem főúri ízlés és igény kielégítésére készültek, minden bizonnyal helyi mester készítette őket. A dúcukat faragó személy sem céhben iskolázott fametsző volt. A kályhacsempéket elemző régészek egyértelműen helyi ízléshez, helyi díszítési hagyományokhoz igazodó, népi alkotásnak tekintik őket. 3 1 „A figurális csempéket ügyetlen alak megformálás és rossz arányok jellemzik, viszont a rendelkezésre álló teret teljesen kitöltötték díszí30 Tomka 2005. 231-241. 31 Holl 2010. II-'' • -M A' . -te. c i -1 •• wy.t — IM "" J :>. /,.. • ".Ml '.... : ' <• u" ö ö 4. kép. Lovast ábrázoló csempe a diósgyőri vár mellől (Kulcsár Géza felv. 2012.) 253
