Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - GRÁFIK IMRE: A kerékvető

gir—­9. kép. A Kecske-trafik (Előtérben a sarkon 10. kép. Kerékvető, Szeged kő hajóorr) Szeged (Bálint 1977 nyomán) (Somorjai 2002 nyomán) tette a múlt század elején. Foglalkozásának címerét, a kőből faragott hajóorrt az új házba építve emlékjelül sikerült megmenteni." 3 7 (Simoncsics János szíves közlése révén.) A falukból, de főként a városokból felhozott példák (melyeket a korlátozott terjede­lem miatt nem bővíthetünk) azt mutatják, hogy a kerékvetők: „Elsősorban kőbö 1 készül­tek, ami szinte magától értődő, hiszen lábazatmagasságig az épületek elemei általában kőből vannak. A XIX. század második felétől azonban vasból, öntöttvasból is születtek kerékvetők. Geometriai megjelenésükben leginkább a körhenger, félgömb vagy gömb, csonka körkúp, hatoldalú egyenes hasáb kerékvetők fordulnak elő, de az öntöttvasból készült változataik már sajátosan girbegurbák - idomulva feladatukhoz." 3 8 Mindent egybevetve az általunk ismert, s a különböző építészeti objektumokat (épületsarok, kerítéssarok, kapuoszlop, kapubéllet, hídkorlát, kocsifelhajtó) védő funk­ciójú és elhelyezkedésű (a sarkokon szólóban, más előfordulásoknál, például kapuknál jobb- és baloldalon rendesen párban álló) kerékvetők alaki-formai szempontból az alábbi főbb típusokba sorolhatók (melyek természetesen többféle kombinációban is előfordul­hatnak): 1. Rögzítés nélküli (faragatlan) természetes kő 2. Földbe vert fa oszlop, cövek 3. Különálló kő oszlop (többnyire hengeres vagy hasáb, esetenként fejezetén for­mált), esetleg kőgömb 37 Bálint 1977. 94., illetve képpel más forrásból: „Az Oskola utca Tisza felőli oldalának régi épületei helyén ma modern házsor húzódik. A Tömörkény utca felé nyiló árkádos átjáró mellett látható hajóorr a valami­kor itt állt Arany oroszlán vendéglő sarkát díszítette. A Tiszából élő szegedi hajósok, vízimolnárok, hajóácsok háza előtt cégérként még a 19-20. század fordulóján is gyakori volt a tőidbe ásott, fából díszesen kifaragott ha­jóorr. Napjainkra ez az egyetlen kőváltozata maradt meg hírmondóul." Somorjai 2002. 106., vö. Csefkó 1926., Torbágyi-Novák 1926., Viski 1926., összefoglalóan 1. Gráfík 1983. 290-291. 38 Légrádi 1999. 684. 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom