Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - GRÁFIK IMRE: A kerékvető
4. A védendő épületsarokkal, kapuoszloppal egybeépített kő oszlop (henger, hasáb, gúla, illetve kúp), esetleg gömb, félgömb 5. Épületsarokhoz, kapuoszlophoz illesztett, többnyire állatalakot formázó fém konzol (kovácsolt-, illetve öntöttvas) 6. Épületsarokhoz, kapuoszlophoz (többnyire formált) fejezetével „befelé" forduló fém oszlop 7. Funkcióját vesztett kerékvető, egyfajta „ál-kerékvető", mely inkább épületsarok-dísz 8. Rangos középületek, kastélyok kocsifelhajtóinak vég-pillér építménye 9. Hidak feljáróinál korlátok megerősített hídkorlát, illetve végoszlop építményei 10. Terek, parkok (parkolók) többnyire oszlop, ritkábban gömb alakú, úgynevezett terelő építményei A csoportosítás további változatok feltárásával természetesen finomítható; újabb típusok, altípusok, variánsok különböztethetők meg. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a különböző formációk többféle kombinációban is előfordulhatnak. Vitatható azonban, hogy a falukban, mezővárosokban a kerítésvonalba épített nagykapuk (különösen például a székely-kapuk) oszlopainak lábazat vastagításai tekinthetők-e eredendően kerékvetőknek, vagy a stabilitás biztosítása mellett, csak járulékosan kerékvető funkciót is ellátó építészeti megoldásnak. 3 9 Valójában ugyanez vonatkozik a különböző épületek sarok részeinek kiképzésére is, eltekintve az egyértelműen kerékvetővel kialakított épületsarkoktól. Összegezésként, egyetértve Viga Gyula és Hála József kollégáimmal, én is úgy vélem, hogy a kerékvetők meghonosodása és elterjedése mögött - csakúgy, mint egy korábban vizsgált összetett építészeti elemnek (előreugró tornác - az úgynevezett „koldúsállás") nyugat-magyarországi vizsgálatánál 4 0 -, az úgynevezett magas építőművészet hatását figyelhetjük meg. Mégpedig oly módon, hogy: „Az olasz mesterek (kőbányászok, kőfaragók, kőművesek, építészek) a középkorban, a reneszánsz és a barokk idején elsősorban királyi, főúri, egyházi és városi építkezéseken, várak, templomok, kastélyok stb. építésénél dolgoztak, azonban a XVIII. századtól befolyással voltak a népi kultúrára is." 4 1 Minek következtében: „... a magyarországi kőépítészet és kőfaragás nagy történeti stílusainak remekműveiben - a tanult mesterek mellett - ott kell sejtenünk a jobbágy-paraszti helyzetű, de a kőműves-kőfaragó tevékenységre specializálódott réteg kezenyomát is." 4 2 Végezetül utalunk arra, hogy az egykor jelentős építészeti és közlekedéstechnikai elemként fontos funkciójú kerékvetők használata, építése kétségtelenül visszaszorult. Elsőként leginkább az épületek sarkainál maradtak el, meglátásunk szerint főképpen a házak melletti gyalogjárók megépítése következtében, majd a kerítések mentén magasított járdák kiépítése során szerepük a kapuknál is fokozatosan csökkent. A kerékvetők azonban nem tűntek el teljesen, illetve végleg, sőt a jelenkori, kortárs építészetben is megta39 Vö. Jankó 1989. 40. és 73., Gráfik 1985. 74. 40 L. Gráfik 1990. 159. és 165. 41 Hála 1995. 190., vö. Balogh 1967. 89-90., továbbá Mojzer 1971. 63-64., valamint Cs. Dobrovits 1983. 102. 42 Viga 1987. 86. 243
