Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Jeles egyéniségek és hatásuk a 20. századi nagykunsági népi kerámia történetében
ornamentikát kihozni, ezért aztán a fazekasok mindenütt áttértek a természetes virágelemek festésére. " 1 0 A Badár dinasztia - bár kísérletezett a megismert alapanyagokkal és színekkel - a tanfolyamok ellenére sem változtatott az ekkorra már kialakult Badár-stíluson. Iíj. Badár Balázs munkássága során is elsősorban az apja által meghonosított motívumokat alkalmazta. Edényei alapvetően Badár-stílusban készültek. Ifj. Badár Balázs munkásságának egyik legérdekesebb része az 1912-1960-as évek között folyamatosan készült 160 lapos tervező füzet, amely megörökítette mindkét Badár Balázs munkásságának legfontosabb edénytípusait. Megőrizte a hagyományos csárdáskorsó mellett a reprezentatív nagyméretű dísztálak, dísztányérok és kalaposkorsók, koronásvázák formáját, amelyek az archaikus tárgyak áttört-rátétes díszítményeivel együtt a zöld máz színét is megörökölték, s az ünnepi edények méltóságát is megőrizték. A tervező füzetben ugyanakkor fennmaradtak azok a díszítőmotívumok, valamint díszítő színek, amelyekből Badárék a hagyományos fazekas alapokból kiindulva kialakították egyéni világukat is. Badár Erzsébet munkásságára inkább a hagyományos túri kancsók, korsók, bokályok, tálak, valamint ét- és ivókészletek készítése a jellemző. Az általa készített edényeket azonban már ő sem elsősorban a hagyományos motívumokkal és színekkel díszítette, hanem főképpen az id. Badár Balázs által meghonosított díszítőeljárásokat, motívumokat alkalmazta. Badár Erzsébet munkái alapvetően a korszakra jellemző világossárga (dudi) alapszínűek voltak, felületüket pedig körbefutó virágkoszorúk díszítették. Az 1960-as években egykori lakóházában a Badár-hagyomány ápolását szolgáló emlékkiállítást alakított ki, amely a későbbiek során alapja lett a ma is látogatható Badár-háznak. Id. Badár Balázs helybeli hatásának jelentőségét is mutatja, hogy stílusát legszűkebb családtagjain kívül unokaöccsei és más tanítványai is megtanulták, illetve alkalmazták. így például Badár-stílusban dolgoztak segédei: K. Szabó Balázs, Cs. Szabó István, Török László, Fadgyas Antal. A két világháború között pedig a Steinbach-, a Veress- és a Cs. Kiss-család is rendszeresen készített ilyen típusú, stílusú edényeket. A Steinbach család még élő tagjai napjainkban is készítenek hasonló edényeket. Ezek azonban már nem egyszerű utánzatok, mert minden alkotó változtatgatta, egyéniségének megfelelően alakítgatta a tanult formát és a színösszeállítást. A Badár-hagyományokat folytatók közül kiemelkedett a kunszentmártoni fazekas, az 1872-ben született Bozsik Kálmán, aki mesterével, Badár Balázzsal közösen vett részt az 1900-as párizsi Világkiállításon, ahol ezüstérmet nyert. Bár a Nagykunság kulturális és gazdasági központjában, Karcagon is nagy múltra tekint vissza a fazekasság, a város soha nem volt olyan jelentős fazekascentrum, mint Mezőtúr. A település határában jó minőségű agyagot lehet bányászni, amely alkalmas az edénykészítésre. A nagykunsági vásárokon, piacokon áruikkal feltűntek a helyi fazekasok is. Az ő termékeik azonban nem jutottak el távolabbi területekre, mint mezőtúri társaiké. Domanovszky György megállapítása szerint a város „a közép-tiszai stílus határain belül fekszik. A múlt században itt is dolgoztak fazekasok, de jelentőset nem alkottak, legalábbis ennek semmi nyoma nem maradt -, helyi stílust nem alakítottak ki, a mesterek hírnévre nem tettek szert."" A helyi fazekasság a 20. század második felében lett országosan ismert. A karcagi fazekasok közül a legnagyobb hatású alkotó Kántor Sándor 10 Györffy 1942. 42. 11 Domanovszky 1977. 8. 206
