Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - GULYÁS ÉVA-SZABÓ LÁSZLÓ: Mezőtúri cserépbödönök a szolnoki Damjanich János Múzeum kerámiagyűjteményében

Mezőtúri cserépbödönök a szolnoki Damjanich János Múzeum kerámiagyűjteményében GULYÁS ÉVA-SZABÓ LÁSZLÓ Mezőtúr az Alföld egyik ismert, nagy múltú fazekasközpontja. A mestereket korsósoknak nevezték legismertebb termékükről, a túri korsóról. Magas állású, merész vonalú, ún. fennálló edényeket készítettek, korsót, butykost, kantát, fazekat, bödönt, később azonban a tálasedények is meghonosodtak.

1 A mezőtúri fazekasság korszakolását Kresz Máriának köszönhetjük.

2 Kezdetben mázatlan fekete edényeket égettek, a színes mázas edény az 1830-as években terjedt el. Ezt olyan fontos eseménynek tartották, hogy még a céh jegyzőkönyvébe is bejegyezték. „Az Korsó Festése békeriilt Céhünkhöz 1837dik Esztendőben 22. Julius. Szilágyi Sándor úr Céhmester ideje alatt. "

3 Több évtizedes kísérletezés, útkeresés után az 1870-80-as években alakult ki a mezőtúri kerámia klasszikus színvilága, a dudi

4 sárga mázas alapszín, vörös, zöld írókás virágmotívumokkal, kiegészítve kevés fehér, kék mázzal, sötétbarna kontúrral, indákkal, kacsokkal. Ez a színvilág és díszítmény a 20. század első évtizedeiben is uralta a túri készítményeket, de virágkora az 188090-es évekre tehető, ekkor készültek a stílust legtisztábban kifejező reprezentatív tárgyak. Tanulmányunkban egyetlen edénytípust, a cserépbödönt mutatjuk be a szolnoki Damjanich János Múzeum kerámiagyűjteményében fellelhető anyag alapján. Azonban élünk azzal a lehetőséggel, hogy a stíluselemzés során párhuzamként máshonnan származó anyagot is idézzünk. Kerámiagyűjteményünkben 13 mezőtúri készítésű illetve stílusú cserépbödön van, formáját és ornamentikáját tekintve változatosak. A néprajzi szakirodalom a cserépbödön két típusát tartja számon: egyik a keskenyfenekű, gömbölyű falú, népi nevén hasas forma, maguk a fazekasok is így nevezték. Hasonlít a keskenyfenekű fazékhoz, de annál szűkebb szájjal készült. Emiatt egyes vidékeken nem is bödönnek, hanem fazéknak, zsírosfazéknak (Abádszalók, Jász-Nagykun-Szolnok megye) mondták. Ezt a típust szokták a kétfülü nagykantákhoz is hasonlítani, formájuk, „állásuk" miatt, mert ahhoz hasonlóan kissé vállasak, emiatt „kanta állású bödön"-nek is nevezték.

5 Mezőtúron ez volt a hagyományos, a régebbi bödönforma. A másik típus az egyenes falú, henger alakú bödön, általában fedővel, oldalán két fogóval. Ez a fonna már igen korán, az 1870-es években megjelent és a századfordulóra már annyira népszerűvé vált Mezőtúron, hogy kissé háttérbe szorította a régebbi típust, bár vele párhuzamosan az is létezett.

6 1 Mezőtúr fazekasságával foglalkozó fontosabb munkák: Kresz 1971 és 1978., Gulyás-Szabó 1983., Nagy Molnár 2007. 2 Kresz 1978. 3 Kresz 1978. 7. 4 A máz készítéséhez használt földfestéket az Arad megyei Dud községből hozták, innen az elnevezés. 5 Nagy Molnár 2007. 106. 6 A terminológiai kérdésekhez 1. Igaz-Kresz 1965. 104. 193