Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - CSERVENYÁK LÁSZLÓ: Mátészalka településszerkezet változásaihoz

A valódi nagy változást, kiugrást azonban a városban nem a századforduló, hanem a 20-as évek, nem a város szerves fejlődése, hanem az első világháborút követő, azt lezáró Trianoni békeszerződés hozta. A megváltozott történelmi és közigazgatási helyzet - új országhatár, megyehatár - következtében Mátészalka hirtelen a csonka Szatmár megye megyeszékhelye lett. Tekintettel arra, hogy a megye 2/3-a nem tartozott többé az országhoz, a megyei hivatalok áthelyeződtek, Mátészalkára kerültek. A város lakossága ebben az időszakban - a történelem során először - nem természetes szaporodás útján, hanem az elcsatolt országrészek menekültjei miatt hirtelen megnövekedett. 1945-50 között a város az egyesített Szatmár-Bereg vármegye székhelye, így továbbra is a térség központja, fontos városa. 1950-ben azonban - Szabolcs-Szatmár megye létrehozásakor - megszűnt megyeszékhelyi, városi szerepe. Kiugró fejlődés Mátészalkán csak 1969-től, az újabb kori várossá nyilvánítástól indul meg. Azonban az eddig szervesnek mondható fejlődést ekkor a város jellégétől eltérő, azt erősen átszerkesztő, telek és tömbszerkezetet roncsoló, fő utcáinak, belvárosának egy részét tönkretevő, városközpontját szétziláló megoldások sorozata jellemzi. Ekkor épül ki a város legrégebben kialakult és beépült két észak-déli irányú utcája, a Kossuth Lajos utca-József Attila utca közötti tömbökön keresztül az az új útvonal (Alkotmány út, egyben 49-es főút), mely nemcsak a tradicionális, történelmi városszerkezetet és városképet tette tönkre, de sivár kialakításával, a város közepébe vezetett nagy forgalmával, középső szakaszának panelházas, lakótelepi beépítésével a várost tulajdonképpen kettévágta. Ugyanakkor nemcsak a város középpontjában - de a város újabb és újabb, eddig be nem épült kertjeit, szántóterületeit felhasználva -, a város szélein is négyemeletes lakótelepek épültek. A városközpont köré az eddig szinte egyetlennek számító, már a középkortól kezdődően kialakult falusias beépítésű, elkülönülő városrész, a Cinevég mellé egész sereg új, lakótelep jellegű, hol paneles emeletes, hol családi házas beépítésű városrész sorakozott fel: a Keleti lakótelep, a Fellegvár, az Újtelep, a Ráckerti lakótelep, az Északi lakótelep.

1' Érdemes felsorolni a várost övező külterületek mai neveit is, mert hasonlóan a város két régi elnevezésű városrészének nevéhez (Fellegvár, Cinevég) igen gyakran a régebbi birtokosok neveit, vagy a régebbi területhasználatot őrizték meg. Ezek az óramutató járásával északról indulva a következők: Lovashegyi szőlő, Fogarassy tanya, Cél-domb, Kert alja dűlő, Kert alja, Páskom. Bordáncs, Erdőhát, Kis-mezei dűlő, Zsombék, Csere dűlő, Kereszt csárda dűlő, Szemán dűlő, Katona-dűlő, Csárda-szőlő, Veresházi-dűlő, Vágóház dűlő, Benedek tag, Lukács tanya, Újfalusi tanya, Nagy-szőlő, Komoróczi tag. Szálkái erdő, Második forduló, Első forduló. Cserepes hegy.

1 A Belvárost 1918-ig alkotó, az építészeti örökség szempontjából fontos legrégebbi utcák és terek nevei: Széchenyi utca, Kossuth Lajos utca, Kossuth tér, Dózsa György út, Rákóczi utca, Városház köz, Bajcsy-Zsilinszky utca, Csokonai utca, Nagykárolyi utca. A történelmi Belváros további, a 20-as évek után alakult, beépült, az építészeti örökség szempontjából fontos utcái, terei: Hősök tere, Kölcsey utca, Eötvös utca, Kazinczy köz, Kisfaludy utca} 6 Csomár 1968. 71-110. 7 Kálnási 1989. 182-259. 8 Vityi 1988. 176