Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Dobrossy István: Az üvegtermékek szerepe a 18-19. századi borkereskedelemben ...
Az üvegtermékek szerepe a 18-19. századi borkereskedelemben DOBROSSY ISTVÁN A hegyaljai borkereskedelmet tárgyaló, vagy egy-egy település történetét bemutató feldolgozások mindegyike érinti a nagyobb településeken élő görög kereskedőket. Azt gondolhatnánk, hogy ők szervezték és másokat kizárva irányították a Lengyelországot megcélzó borkereskedelmet. A görögök és zsidók borkereskedelemtől való eltiltásáról szóló megyei rendeletekkel a 18. század elejétől folyamatosan találkozunk. 1732-1767 között ezek a tiltó rendeletek nem vezettek eredményre, csupán az érzékelhető, hogy egyre kevesebb említés történik a zsidó borkereskedőkről. A hűségeskü letétele után, s főleg a 18. század utolsó negyedében már nincsen megyei korlátozás, de a peres iratokból tudjuk, hogy a kereskedelem a borral továbbra is folytatódott úgy, hogy ebben a miskolci kompánia tagjai is számottevő részt vállaltak. A miskolci kereskedők részvétele a lengyelországi borkivitelben feltételezte a megbízott vagy megbízottak közreműködését a hegyaljai mezővárosokban, szekeresek felfogadását a szállításra, s természetesen fogadó partnereket a lengyel városokban. A magyar-lengyel „borútra", a magyar borkivitelre erőteljesen csökkentő, leszűkítő módon hatott Lengyelország 1772-ben, majd 1793-ban, végül pedig 1795-ben történt felosztása. 1754-ben a vármegye Miskolcon tartott gyűlésén már úgy esik szó a görög kereskedőkről, hogy nemcsak innen szorították ki a lengyel borkereskedőket, hanem szinte kiszorították Lengyelországból a francia borokat is. „A Görögség sok rendbéli költségeivel, s fáradságaival ... ígéreteivel a Lengyel Méltóságoknál annyira ment, hogy a francia bor, mely csaknem egész Lengyelországba bé vitetett ...a bor bevitelét országunk javára szerzette meg." A megye úgy foglalt állást, hogy míg a királynő más privilégiumot nem ad ki, a kereskedésnek ezt a formáját, „addig el rontani míg más(t) jobbat fel nem állíthat, nagy kárára esnék ezen Földnek", tehát úgy ítéli meg, hogy a bor eladása az itt élőknek hasznos, a görögöket egy újabb rendeletig nem kívánja korlátozni. Ez az időszak az, amikor a lengyel kivitel mellett van egy nagy mennyiségű orosz borkivitel is. 1733-ban alakult meg a Tokaji Borvásárló Bizottság, amely elsősorban Erzsébet cárné elvárásainak, megrendeléseinek tett eleget. 1742-ben cári utasítással jött a Hegyaljára Paraszkevics Demeter (aki szintén görög kereskedő volt), s a bor kiszállítására kompániát szervezett. Az ekkori megrendelés 150 „átalag" borra vonatkozott, ami - 75 liter lévén egy átalag - 11 250 liter bor útra indítását kívánta tőlük. A 375 hordónyi mennyiséget Krakkón át szekerezték Gdanskig, s onnan hajóval vitték tovább Pétervárra. Komoróczy György és Tardy Lajos adatai, számításai szerint évi átlagban ötven-hatvanezer liter bor került a borvásárló bizottság munkája eredményeként a cári birodalomba, s kb. ugyanennyi Lengyelországba. A lengyel exportnak voltak kimagasló évei, így 1748 és 1749, amikor közel 230 ezer, illetve 170 ezer liter bor került ki térségünkből. Komoróczy György 1746-1751 közötti több mint fél évtizedben 539 600 literre becsüli a lengyel, míg 282 500 literre az orosz kivitelt. 71
