Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

EGYHÁZ- ÉS FELEKEZETTÖRTÉNET - Smid Mária Bernadett: A szájtól a szemig. A Mária-kongregációs ifjúság erkölcsi nevelése a 20. század első felében

helyeselték a tervet. Ily módon t.i. jó korán fölkelthetők az ifjúságban, mely mint a későbbi intelligencia tagjai hivatva lesz a nép vezetésére, az érdeklődést a kath. mozgalmak, szervezkedések iránt s hozzájárulnánk ahhoz, hogy kath. aktív férfi intelligenciát neveljünk." A prézes ismerteti a már megkezdett gyűjtés módját, amit - mint a következő részletből kiderül -, összekapcsoltak a sajtóapostolkodással és a kötelező erénygyakorlatokkal is. „Most a húsvéti ünnepek alatt házról házra küldtem itt maradt kongreganistákat, hogy szándékunkra gyűjtsenek. (Karácsonykor ugyancsak kettesével küldtem őket minden házba, hogy a jó sajtót ajánlják. Váratlan szép eredményt értünk el ezen akcióval. Körülbelül 150 új előfizetőt nyertünk kath. újságokra, folyóiratokra, nem számítva a körülbelül 200 db jó naptárt, melyet különösen a szegényebb emberek házaiba csempésztek be. Ennek az a jó hatása is volt, hogy az ifjak megtanulták a bátor fellépést. Ha kitessékelték őket, elmentek oda másodszor is.)."

8 Ez a törekvés átvezet a 20. századi fokozottan korszerű lelkipásztorkodás, hitterjesztés és a katolikus sajtó megteremtésének programjára, melynek során a Kongregáció új, modern, a korszakkal lépést tartó fórumon terjeszthette eszméit. Nemcsak a vallásszociológiai kutatások hiátusát alkotja a vallásos tömegkommunikáció és egyéb modern tájékozódási módok (plakát, korabeli prédikációk) módszeres áttekintése, hanem a néprajztudomány számára is jobbára feltáratlan forrásanyagról van szó. A katolikus sajtó vallási megújhodásban betöltött szerepét a vezetők maguk a prédikációnál jóval hatékonyabbnak vélték, mert az újság több felmerülő kérdésben állást foglalhat, és olyanokhoz is eljuthat, akik a prédikációt csak ritkán vagy sohasem hallgatnák. Az egyházatyák az újságolvasó „lélektanáról" kezdtek elmélkedni, és részben az olvasói kritika hiányának tulajdonították a nem katolikus sajtó térnyerését, mivel ez a merőben újfajta „nyilvánosság" tulajdonképpen kiiktatja az emberként, mediátorként megjelenő szónok személyiségét. Az újságcikk írója elrejtőzhet a sorok mögött, sajátos, kreált identitást nyerhet, didaktikai figurává válhat. Ez a kongregáció központi lapjának hasábjain meg is történt. Az 1924-es fehérvári egyházmegyei zsinaton a lelkészkedő papság kötelességeként határozták meg a sajtótevékenységet, ami szokatlan, új témája volt egy zsinatnak. Gergely Jenő jegyzi meg, hogy ezen új kötelesség azért is elgondolkoztató, mert az egyházmegyében a székvároson kívül nem igen található - a főváros környékétől eltekintve - olyan nagyobb város vagy település, ahol a „liberális és destruktív" sajtótermékek megjelentek volna. A magyar falvakba ritkán jutott el újság, és ha igen, akkor a helybéli intelligencia révén.

9 A Mária-kongregáció egyértelműen közéleti szerepvállalást várt el nemcsak a lelkészkedő papságtól, hanem tagjaitól is. „Különös fontosságú az olvasmányok kérdése. Soha, de soha se legyen egy kongregációs családban hitellenes, még csak közömbös újság. (Hírlap, folyóirat). Van elég bőségben katolikus lap, folyóirat, könyv, nem kell tehát az idegen táborból, vagy éppen ellenségeinknél a szellemi táplálékot beszerezni. Különben is, minden, a sajtóügy előremozdítását illető tevékenységnek éppen a kongregációban kell legmelegebb támogatásra találnia. Álljanak be tehát a kongreganisták buzgalommal és áldozatos szemmel a sajtóapostolkodás munkájába!"

1

0 A katolikus szel8 Váci Püspöki Levéltár (VPL) I. 1. s. 1753/1910. A püspöktől csupán 30 koronás támogatást kapott a kongregáció, ami elenyésző a mozigép költségeihez képest. Arról, hogy megvalósultak-e a tervezett vetítések, ez ideig nem találtam árulkodó forrást. 9 Gergely 1997. 219. 10 Kiemeléstölem. 459