Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

EGYHÁZ- ÉS FELEKEZETTÖRTÉNET - Fazekas Csaba: Észak-magyarországi vármegyék egyházpolitikai feliratai V. Ferdinándhoz 1840 novemberéből

Észak-magyarországi vármegyék egyházpolitikai feliratai V. Ferdinándhoz 1840 novemberéből FAZEKAS CSABA Az 1839-1840. évi országgyűlést követően az egyik legfontosabb belpolitikai kérdés az ún. vegyes (katolikus-protestáns) házasságok áldásmegtagadásához kapcsolódott.

1 Az országgyűlés ugyanis hosszas huzavona után sem alkotott törvényt a vallás ügyéről (amelyet már az alsó tábla liberális ellenzéke az előző diétán kezdeményezett), és nem orvosolta az ún. váradi-rozsnyói sérelmet sem.

2 Utóbbi eredete az volt, hogy Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök 1839 márciusában megtiltotta papjainak a vegyes házasságok megáldását abban az esetben, ha a protestáns vőlegény nem ad reverzálist, vagyis kötelezvényt a házasságból születő mindkét nembeli gyermekek katolikus neveltetéséről. (Ilyen esetre az ún. passiva assistentia gyakorlatát írta elő, vagyis azt, hogy a pap nem megáldja, hanem csak a templomon kívül, „szenvedőleges jelenléttel" tudomásul veszi a házasság létrejöttét.) A hatályos, 1791. évi 26. törvény 15. §-a a vegyes házasságot úgy szabályozta, hogy azt csak katolikus lelkész előtt lehet kötni, azonban az egyház semmilyen címen nem akadályozhatja azt.

3 A vármegyékben felháborodás támadt a törvénysértő illetve a vegyes vallású házaspárok magánéletét diszkrimináló püspöki rendelkezés miatt. (Scitovszky János korábban rozsnyói, majd pécsi püspök hasonló intézkedéseket foganatosított saját egyházmegyéjében.) Mindez sokkal nagyobb hőfokra hágott, amikor a püspöki kar 1840 júliusában, az országgyűlés berekesztését követően ellentámadásba ment át, és úgy gondolta, hogy a következő diétán már tovább nem halogatható, liberális szemléletű (a katolikus egyház előjogait korlátozó, a felekezeti együttélés és a vallási egyenjogúság elvét szem előtt tartó) törvényalkotás elfogadását egyfajta fait accompli teremtésével igyekszik megelőzni. Ennek érdekében a korábban csak két - a nagyváradi és a rozsnyói - egyházmegyékben meghonosított szabályozását kiterjeszti az egész magyar katolikus egyházra. Minden püspök körlevelet bocsátott egyházmegyéje papságához, melyben megtiltotta számukra a reverzálist nem adó vegyes vallású jegyespárok házasságának megáldását, számukra csak az ún. passiva assistentia gyakorlatát engedélyezte. 1840 nyarán-őszén a vármegyékben óriási felzúdulás követte a papság „békebontásának" ügyét. Elsőként a liberálisok „vezérmegyéje", Pest reagált a hazai törvényekkel szembehelyezkedő, a házaspárok magánéletébe beavatkozó, a katolikus egyház társadalmi-politikai pozícióit bebetonozni kívánó eljárás ellen.

4 Pest 1840. augusztus 27-én elfogadott határozatai később alapját képezték a többi vármegyék állásfoglalásainak is (a 1 A vegyes házasságokkal kapcsolatos reformkori egyházpolitikai viták irodalmából 1.: Horváth 105— 109., 169-287.; Várady 1924.; Meszlényi 1934.; Hermann 1973.; Varga 1980. További irodalomra 1.: Fazekas 2004.; Fazekas 2008. 2 Erről 1. legutóbb: Busku 2009. 3 MT 1740-1836. 178-179. 4 L. erről részletesen: Fazekas 2004. 446