Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

EGYHÁZ- ÉS FELEKEZETTÖRTÉNET - Fazekas Csaba: Észak-magyarországi vármegyék egyházpolitikai feliratai V. Ferdinándhoz 1840 novemberéből

megyék többsége liberális alapra helyezkedett, mindössze 6 olyan konzervatív és/vagy egyházi befolyás alatt álló törvényhatóság volt, mely az egyház mellé állt), ezek lényegét a püspöki kar eljárásának törvénytelensége, a főpapi körlevelekre hivatkozó áldásmegtagadó papok hatósági megbüntetésének kilátásba helyezése alkotta. Pest mellett a másik nagy hatású vármegye a kor egyik legnépszerűbb ellenzéki vezetője. Deák Ferenc hatása alatt álló Zala megye volt, mely 1841. január 11-én hozott ilyen irányú döntéseket. A kettő között, tehát a vegyes házasságok ügyében állást foglaló megyék sorában az elsők soraiban reagálók között születtek az észak-magyarországi, többnyire ellenzéki szimpátiájú vármegyék határozatai 1840 novemberében, melyek közül kettőt, Abaúj és Gömör megyékét alábbiakban közöljük. Az ezekre is hatást gyakorló Borsod megye részletes, történeti és aktuálpolitikai érvekkel alátámasztott 1840. november 9-i állásfoglalása,

5 valamint Zemplén megye november 28-i felirata már nyomtatásban is megjelent.

6 Abaúj és Gömör megyék egyaránt november 23-án tartott közgyűlésükben hoztak döntést a Borsod megyei - illetve kimondatlanul: Pest megyei - végzések támogatásáról. A vármegyék határozataikat patetikus hangvételű feliratok formájában juttatták el az uralkodóhoz, kérve közbenjárását vagy épp intézkedését a katolikus egyházzal szemben. Az 1840-es évek elejének felfokozottan romantikus, illetve helyenként kifejezetten ingerült politikai vitastílusa már tetten érhető ezekben a vármegyei dokumentumokban is. (Később a sajtóban, röpiratokban, illetve a vármegyei közgyűlések üléstermeiben a vita kiszélesedett és elmérgesedett, amelyet számos irodalmi értékű vármegyei dokumentum, beszéd, publicisztika stb. tanúsít.) Az abaúji és a gömöri felirat - a borsodi mintát követve hasonló gondolati konstrukciót követ. Arra alapoznak, hogy a püspökök áldásmegtagadó körlevelei egyrészt törvénytelenek (ellentétes az 1791/26. tc. 15. §-ban foglaltakkal), másrészt figyelmen kívül hagyják az uralkodó 1839 áprilisi, az ellenségeskedés abbahagyására felszólító leiratát. A nemzeti felemelkedést célzó reformokhoz szükséges társadalmi egységet a püspökök bontják meg írják -, amikor a vegyes házasságok kötését akadályozzák, illetéktelenül beavatkoznak az emberek magánéletébe, a pár- és vallásfelekezet-választásba. Indirekt módon reflektáltak az egyháziak érveire, miszerint a házasságjog szabályozása az egyház kizárólagos belügye, annak szolgáltat áldást, akinek akar, továbbá mindez teológiai és nem közéleti kérdés. Az ellenzéki-liberális vármegyei feliratok arra az egyház politikai pozíciókeresését leleplező körülményre is felhívták a figyelmet, hogy az 1791. évi törvény óta az egyház - legalábbis hivatalosan - nem követelte a reverzálisokat, egyszeriben pedig alapvető fontosságú teológiai kérdésnek állítja be, a törvényeket pedig utólag, önkényesen értelmezi. Az uralkodó messzemenő jóindulatába vetett bizalomtól áthatott feliratok arra kérik a királyt, hogy mindettől tiltsa el a főpapokat, akiktől épp a törvényesség betartása, a társadalmi példaadás lenne elvárható, ezzel szemben épp ők sértik meg nyíltak a fennálló jogszabályokat, politikai manőverezéssel akarják kijátszani az országgyűlést. A vezető gondolat - korabeli liberalizmusra jellemző módon - a társadalmi összefogás megteremtése a reformpolitika, ezúttal a polgári szemléletű állam-egyház viszony megteremtése, a katolikus egyház középkori előjogainak felszámolása mellett. A papságot pedig felekezeti indíttatású gyűlöletkeltés jellemzi - szögezték le -, a polgári társadalomban pedig egyik vallásnak sem lehetnek előjogai mások rovására. Ismertették a konkrét intézkedéseket (papok perbe fogása stb.), és kérték 5 Fazekas 2000. 218-223. 6 Lehoczky 1887. 81-84. 447