Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Frisnyák Sándor: A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920)
6. ábra. Az Ecsedi-láp fokokra épült vízimalmai a 18. században. Jelmagyarázat: 1 = láp és mocsár, 2 = gyep. 3 = ártéri erdő, 4 = szántóföld. 5 = belterület. 6 = fontosabb út, 7 = vízimalom folyamatos termelést. A bányavíz kivezetésére altárókat létesítettek és emberi, ill. állati erővel működtetett vízemelő szerkezetet alkalmaztak. A vízkiemelésre először Thurzó János alkotott olyan vízemelő gépet, amely vízenergiával működött. A vízikerekes vízemelő berendezéshez szükséges erővizet a távolabbi hegyekből, a havasokból vezették a bányavárosokba. A lejtőn lefolyó csapadékvizet és az olvadó hólevet vízgyűjtő árkok segítségével víztározókban fogták fel, ahonnan gravitációs erővíz-csatomán áramlott a víz a felhasználási helyekre. Pl. az úrvölgyi ezüst- és rézbányákat ellátó vízvezető árokrendszer átlagosan 1000 m magasságban épült. A 61 km hosszú árokrendszer nagy (53 km-nyi) részén fából készült csatornában áramlott a víz. Az úrvölgyi akna vízkiemelö szerkezetét egy 5,5 m sugarú vízikerék hajtotta. 1 7 A 15-16. századi bányavíz-gazdálkodás az innovációk révén tovább tökéletesedett, és a 18. században Mikoviny Sámuel munkássága révén hatalmas, a selmeci bányavidék jelentős részére kiterjedő árok- és tórendszerré fejlődött. A bányavíz-rendszer 72 km hosszú gyűjtő- és 56 km-es üzemi- (erővíz-) csatornahálózatból és 16 tárolómedencéből állt (pl. a Bacsófalusi-, Richnyavai-, Szélaknai-tó). A Selmecbánya környéki tórendszer kb. 7 millió m 5 vizet tárolt. Az erővízrendszer kiépítése előtt a vízemelésnél sokszor 4000 ember és 8000 ló munkaerejére volt szükség, ami rendkívül megnövelte a termelési költséget. 1 8 A vízemelő gépekkel a 18. században újra felvirágoztatták a selmeci arany- és ezüstbányászatot. 17 Kovács 1987. 7-8. 18 Zsámboki 2002. 137. 358
