Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Frisnyák Sándor: A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920)

7. kép. Kallómalom a Máramarosi-havasokban (Szinevér környéke) A kohó- és hámoripar is szorosan kapcsolódott a vízenergiához. A vasérclelőhelyek mellett a fűtőenergiát szolgáltató erdőségek és a kohók fújtatóit, a hámorok vasverő-kalapácsait működtető vízfolyások voltak az alapvető ipartelepítő faktorok. A munkaerőt a helyi munkaerő-forrásokból vagy telepítésekkel, ipari kolóniák létesítésével biztosították. A vaskohászat, öntő- és kovácsolóipar telephelyei olyan komplexumot alkottak, amely magába foglalta a vasércbányászatot, a fakitermelést és szénégetést, a fuvarozást, a vasolvasztást és a -feldolgozást.

1

9 A középkorban kialakult és a 18. századtól látványosan fejlődő kohászat és hámoripar jelentős mértékben átalakította a telephelyek természeti környezetét. A vaskohászat és -feldolgozás allokációját az említett három telepítő tényező közül elsősorban a vízenergia-vételezési lehetőség határozta meg. Az Árpád-korban két vasipari körzet alakult ki: az egyik Észak-Borsodban, a másik Nyugat-Dunántúlon, Vas és Sopron megye nyugati felében. A 12. századtól a vasolvasztás és -feldolgozás a vízenergia felhasználásával történt. A kisméretű redukciós kemencék fújtatóit és a hámorok kalapácsait, a pörölyöket vízikerékkel működtették.

2

0 A 13-14. században - mivel a vasipar két őskörzetében elfogyott a vasérc - a termelés súlypontja áthelyeződött a Gömör-Szepesi érchegység területére. A Gömör megyei Vas-hegy környékén, a Turóc-patak völgyében Szirk és Rákos között kezdődött, majd a Sajó-, Csetnekés Murány-völgyben is kiépült a vaskohászat és a hámoripar. Mecenzéfen, a Bódva-völgy felső (Abaúj megyéhez tartozó) szakaszán a 13. századi alapítástól számított fejlődés19 Heckenast 1991. 40-55.; Heckenast 1992. 12-14. 20 Kiszely 1997. 9.; Kókai S. 2010. 80. 359