Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?

4. kép. A szerzetesnek öltözött farkas a libáknak prédikál. Kályhacsempe a besztercebányai városházából (1450 és 1454 között). Gotické a renesancné kachlice v Karpatoch. A cserép rajza a 114. lap 4., színes illusztráció a 264. lap F 33. képe került ez az állatmese-motívum a királyi kályhacsempékre: „a kitartás legyőzi a túlzott önbizalmat" erkölcsi mondanivaló jól illett a többi, figurális ábrázolás hasonló moráljá­hoz. Azt is nyilvánvalónak tartjuk, hogy a csempén látott jelenetet értették, magyarázták a látogatók. Viszont úgy tudom, ilyen történet nincs is a Rókaregényben, sem Smith, sem Uther említett áttekintéseikben nem említenek ilyen szöveget. Van tehát egy biztosan állatmese-illusztrációnk a budai kályhacsempén - ám ezt közvetlenül még akkor sem hozhatjuk kapcsolatba a Renard-hagyománnyal, ha a „sün­disznós" megoldást ismerik a francia, flamand, holland, fríz népmesekatalógusok is. (Sietek hozzátenni: és ismerik például a kambodzsai, mikronéziai, perui, malgas stb. me­sekatalógusok is.) A régi magyarországi kerámiatörténetben (sőt általában a művelődéstörténetben) a besztercebányai városháza régóta méltó figyelmet vont magára. A városban, főként a főtér különböző középkori házaiból a 19. század végétől kezdve összegyűjtött kályhacsempék­ből ma több budapesti múzeum is őriz példányokat. A viszonylag gazdag anyag alapján a kiváló szlovák szakkutató, Holcík egy helybeli fazekasműhelyt tételezett fel. Amikor 1996-97-ben a városházát gondosan restaurálták, legalább három, korábban átépített sze­meskályha maradványaira is bukkantak. A középkori házakban helybeliek, ám Budáról vagy máshonnan ideköltöző, jómódú családok laktak. Az 1465 előtti, valószínűleg már 1440 körűire datálható kályhacsempéken 13 ikonográfiái motívumot különböztettek meg. Szűz Mária és gyermeke, a sárkányölő Szent György, Alexandriai Szent Katalin, külön­böző oroszlánok, Szent László király, egy megkoronázott szirén (Meluzina), egy sajátos Agnus Dei ábrázolás, egy közösiilési jelenet (!) mellett a 4. számon nyilvántartott kályha­csempén egyértelműen az állatepikából vett jelenet látható. 2 0 20 Erről áttekintést ad a 2001-ben a szlovákiai Trebisovban (Tőketerebes) „A Kárpát-medence gó­tikus és reneszánsz kályhacsempéi" címmel rendezett nemzetközi kollokvium aktáiban, a besztercebányai Stredoslovenské múzeum munkatársa, Marta Mácelová: Ikonografia golicky'ch kachlíc z banskobystrickej radnice . in: Chovánec, Ján (editor): Gotické a renesancné kachlice v Karpatoch. Trebisov, 2005. Arx Paris, 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom