Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?
kokat, a további ábrázolt motívumok között ott van az uralkodó és hitvese (sztereotip, nem valóságos) portréja, különféle lovagok, legtöbbször mintegy párviadalban, lovasok, valószínűleg vadászok, sárkányok és ezek ornamentummá díszített változatai, oroszlán, fakitépő (vagy faőrző) oroszlán, griff, az oroszlán pofáját széttépő Sámson, Ádám és Éva egy fa előtt, kétfarkú szirén, városfalak kapukkal, egy dudás szórakoztató stb. Még a kantárba fogott tudóson lovagoló itjú hölgy közismert jelenetét („Arisztotelész és Phyllisz") is megtaláljuk ilyen csempén. Úgy negyvenféle ilyen ábrázoló motívumot ismerünk, és ha mondjuk Budán éppen nem találtuk meg mindegyik ránk maradt példányát, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy volt hasonló ábrázolás is az akkori cserépkályhákon. (Csak azt nem mondhatjuk, azt is tudjuk: éppen melyik?) Ezek között nem találtam a Rókaregényhez, sőt általában a középkori állat-epikához tartozó ábrázolást. Egy kályhacsempén viszont látható egy nyúl és egy sündisznó - ami közismert történetre utal. 1 7 Szinte teljesen ugyanezt az ábrázolást találjuk meg egy másik csempe-példányon is. 1 8 Az epikus hátteret jól ismerjük. 1 9 A nemzetközi folklorisztika az ATU 275-ös mesetípusszámon tartja nyilván az olyan állatmeséket, amelyben egy „gyors" (a nyúl), és egy „lassú" állat versenyfutását beszélik el, a magabiztos gyors állat lepihen, és így a lassú győz. Az ilyen történetek csakugyan világszerte előfordulnak. A leggyakoribb megoldás (ATU 275A) szerint a nyúl és a teknősbéka versenyeznek. Ez voltaképpen ezópusi mese (a klasszikus antik szöveghagyományban a 226-os szöveg). Egy másik megoldás szerint (ATU 275B) a róka és a rák (béka, varangy, kaméleon stb.) verseng, hasonló eredménnyel. Ezt már ismerjük egy 13. századi német kéziratból is. Számunkra a legérdekesebb a harmadik megoldás: ATU 275C. Ez is világszerte ismert, Uther mintegy 50 néptől sorolja fel. Európa szinte minden népénél ismerik, ezen kívül Ázsiában, az amerikai indiánok körében, Afrikában is sok helyen jegyezték fel. Ebben a megoldásban a nyúl és a sündisznó között folyik a verseny, és a „lassú" állat a pálya végére parancsolja fajtársát (feleségét), úgyhogy az oda futó „gyors" állat azt hiszi, megelőzték. Ez a bonyolítottabb szöveg nyilván az előbbiek továbbfejlesztése. Főként a 19. században, a német gyermekmese-író, Ludwig Bechstein meséje nyomán terjedt el. Mind a 275A, mind a 275C népmesetípusnak ismerjük magyar változatát is. A „legrégibb" magyar szövegek természetesen nem nyúlnak vissza a középkorig, és főként az ATU 275A szinte bármikor bekerülhetett az ezópusi mesekincsből a magyarba is. A „sündisznós" megoldás története szempontjából azonban igen érdekes, hogy a 15. század elején, kályhacsempén nyilvánvalóan ez a történet jelenik meg. Az ábrázolás egyszerű: csak egy-egy állatot láthatunk, nem pedig, a versenypálya elején és végén is egy-egy sündisznót. Ennek nemcsak kerámiatechnikatörténeti okai vannak (több állat el sem fért volna egy csempén), hanem valószínűleg a szöveg régi redakcióját ábrázolták, amikor még csak egy sündisznó futott végig a pályán. Holl Imre magyar műhelyben készült darabnak tekinti, ám még így is az a valószínűbb, hogy a csempe mintája német előzményekre megy vissza. Még azt is sejthetjük, miért 17 Holl 1958. 39. kép. Ezt a budai várpalotából egészében ránk maradt (23 centiméteres, négyzetes) kályhacsempét a „Zsigmond-korszak" második csoportjába osztja. Ez a csoport a palota 1408 utáni átépítéséhez kapcsolható. A léckeretes ábrázoláson leveles és ezekről függő gyümölcsös, növényi ornamentika alatt (a nézőhöz képest) balra egy fekvő nyúl, jobbra egy álló sündisznó látható, amelyek szimmetrikusan középre néznek. Alakjuk a képmező alsó harmadát foglalja el. 18 Voit, Pál-Holl, Imre: Alte ungarische Ofenkacheln. Budapest, 1963. Corvina Verlag, 6. ábra, jobbra alul. A budai királyi várban talált csempét is Holl 1408 utánra datálja, és nyéki udvari kerámiamühely termékének tartja. 19 A nemzetközi meseanyag legújabb áttekintését lásd: Uther id. mű 1. kötet, 156-158. 281
