Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?
fazekasmühelyekkel hozták kapcsolatba. Már ebben a korban is ezzel párhuzamosan, mégis szinte külön folyt szlovák kutatók munkája, illetve a hasonló, Duna menti, sőt svájci kályhacsempék párhuzamba állítása. Noha biztosan nem a legvégső rendszerezés az, amit ma elfogadnak, ezt a következőképpen foglalhatjuk össze. 1 6 A Felső-Rajna vidéki német (kisebb mértékben svájci) kályhacsempék motívumai eljutnak cseh, morva, szlovák és magyar területre - amint ezt a régészeti (sokszor töredékes) leletek igazolják. Voltaképpen technikák, mesterek és motívumok vándorlásáról, átvételéről, nemegyszer eltulajdonításáról, illetéktelen utánzásáról van szó. Minthogy szinte minden helyszínen a fennmaradt és megtalált leletanyag (még a budai is) töredékes, voltaképpen csak ezeket összevetően áttekintve lehet képünk e gazdag, akkor méltán népszerű és jól megfizetett kerámiáról. A 15-16. században a termek és szobák belső fűtését biztosító kerámiából összeállított szemeskályhák nemcsak technikailag jelentettek presztízs-terméket, hanem a kályhacsempéken látható motívumok, sőt azok hátterében a megemlíthető epikus történetek is ilyen reprezentációs értéket képviseltek. Az ilyen ábrázolásos kályhacsempék elterjedtsége egyébként nagyobb, mint az ember gondolná. (Magam a romániai constantai múzeumban is láttam olyan zöldmázas, „lovas mintájú" kályhacsempét, amely minden kétséget kizáróan ugyanezen hagyományhoz tartozik.) Nálunk is megjelennek az ilyen kályhacsempéken nemcsak az oda illő címerek (köztük - nálunk is, másutt is - feltűnő gyakorisággal a 8-as alakra emlékeztető, olykor „tüskés" farkú „cseh oroszlán"). Nem számítva a közvetlenül bibliai, illetve történeti ala16 Minthogy a következőkben csak a közvetlenül figyelembe veendő adatokra hivatkozom, itt említem meg, hogy az 1950-es évek legvégétől magyarországi, szlovákiai, cseh kutatók sorban tettek közzé fontos anyagfeltáró tanulmányokat, amelyek összegezése azonban nem mindig történt meg (legalábbis nálunk nem), és az áttekintésekbe olykor a már (másutt) publikált újabb adatok sem mindig kerültek be. Nálunk az elsődleges adatfeltárás publikálása sem egy helyen és hosszú idő alatt történt meg. Lásd Holl Imre alapvető dolgozatát: Középkori kályhacsempék Magyarországon I—IV. In: Budapest Régiségei XVIII (1958) 211-278. - Budapest Régiségei XXII (1971) 161-192. - Archaeológiai Értesítő 110 (1983) 201-230. - Archaeológiai Értesítő 117 (1990) 58-95. Holl Imre és Voit Pál 1963-as német kötete (Alte ungarische Ofenkacheln) még nem adhatta a teljes leletanyag áttekintését. Cserey Éva, Stefan Holcik, Konrád STRAUSS dolgozatait (különösen: Die Kachelkunst des 15. und 16. Jahrhunderts in Deutschland. Österreich und der Schweiz. Strassburg, 1966. - ugyanaz, II. Teil, Basel, 1972. - ugyanaz. III. Teil. München, 1983.) és mások munkáit a későbbi kutatások felhasználták. Az időben korábbi adatok mintaszerű áttekintése: TAMÁSI, Judit: Verwandte Typen im schweizerischen und ungarischen Kachelfundmaterial in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts. Vergleichsuntersuchungen zu den Werkstattbeziehungen zwischen dem Oberrheinischen Raum und Ungarn. (Budapest. 1995). Ez azonban - érthető módon - a későbbi korszakokra nem terjedt ki. 3. kép. A kakas a királyi pátenst nézi. Wilhelm von Kaulhach illusztrációja Wolfgang von Goethe Reinecke Fuchs eposzának 1846-os kiadásához (Tiecelijn 59. lap, III. 3. kép) 280
