Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?
említeni. Nincs epikus konnotációja. A másik szó (ravasz), eredetileg melléknév. Biztosan finnugor szó, és már 1055ből van rá írásos adatunk. 1 3 A magyarból nem találunk példát a szó „tabunévként" használatára. Ugyanakkor feltűnik, hogy - különösen a 14. századtól - viszonylag sok embert neveznek így, ráadásul dictus, vocatus, nomine megjelöléssel. Néhány ilyen példa: 1135: Aratorum autem nomina sunt hec ... Ruoz", 1211: Hii sunt udornici... Ruuoz, 1222: Pristaldo nostro Joachim fiiio Ruoz de villa Bobut, 1240 körül: Hec sunt nomina fabrorum de eodem predic Ruuoz zuguese , 1308: magister Rouoz, 1311: Nicolaus dictus Rouoz stb. H Az így megnevezett személyek társadalmi hovatartozása igen sokrétű. Mindez együttvéve is arra enged következtetni, hogyha lett volna középkori rókaepikánk, az valahol csak felbukkant volna az írott forrásokban. Ha nem találtunk írott nyomot, lássuk, van-e ilyen a művészettörténeti adatok között! Szerencsére elkészült a magyar művészettörténet akadémiai kézikönyvének az 1300 és 1470 közti korszakra vonatkozó része. Ebben jó általános képet is kapunk művészetünk és iparművészetünk ekkori állapotáról. Különösen a fém keresztelőmedencéken látunk állatalakos ábrázolásokat. Ezeken heraldikus állatok, díszítő motívumok, feliratok, akár kabbalisztikus héber írásjegyek is találhatók. 1 5 Bizonyos dísz-, fogadalmi, vagy zarándok-tárgyakat is díszítettek állatok ábrázolásával. Ám sem a magyarországi keresztelőmedencék, sem az utóbb említett tárgyak díszítése közvetlenül nem utal állat-epikára. Nem szcenikai szempontból vártam eddig a kerámia bemutatásával, ám itt már találunk pozitív adatokat is. Noha ezek értékelése sem olyan egyszerű dolog. Voltaképpen a régi budai királyi udvar ásatásainak az 1930-as, majd az 1950-es években folyt, majd későbbi korszakaiban sok szemes kályhacsempe (vagy annak töredéke) került elő. Ezek összeillesztése, majd rekonstruálása, értelmezése koronként változott, még egyazon szerző különböző dolgozataiban is. Korábban mindent Mátyás király palotájához, és az itt, Budán működő fazekasmühelyekhez kapcsoltak. Később egészen Zsigmond király koráig vezették vissza egész sor csempe készítését, és a váron kívüli, ám budai meg óbudai (udvari) 13 Nem változtatott az ilyen régi véleményeken a legújabb magyar etimológiai szótár sem. Lásd: Zaicz Gábor (főszerk.): Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest, 2006. Tinta Könyvkiadó, 682. illetve 703. 14 Az adatok közismert nyelvtörténeti és oklevél-szótárainkban könnyen megtalálhatók. 15 Lásd például Marosi Ernő (szerk.): Magyarországi művészei 1300-1470 körül. Budapest, 1987. Akadémiai Kiadó. 1. kötet, 255. lap. Lásd ehhez a II. kötet, 861. képét - 1. kötet 256. lap, képmelléklet nélkül - I. kötet 257 lap. lásd ehhez a II. kötet 1899. képét - I. kötet 257. lap, lásd ehhez a II. kötet 1900-1903. képeit - I. kötet 257. lap. lásd ehhez a II. kötet 1904-1910. képeit. 2. kép. A zarándoknak öltözött róka a királyi pátenst felmutatja a kakasnak. Az egyetlen példányban ránk maradt 1498-as lübecki német Reynke de Vos kiadás fametszete (Tiecelijn 10. tap, 111. 2. ábra) 279
