Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Fazekasné Majoros Judit: A képeslap mint történeti dokumentum
A magyar képeslapkiadás Az Osztrák-Magyar Monarchiában már 1885-től engedélyezték, hogy magánvállalkozók is kiadhassanak képes levelezőlapokat, de a hazai nyomdaipar fejletlensége miatt a magyar piacot 1896-ig főleg német és osztrák kiadók látták el. Néhány alkalmi próbálkozás már az 1890-es évek elejétől történt (pl. a temesvári ipari és mezőgazdasági kiállításra 1891-ben, vagy a királyi látogatás alkalmából 1895-ben), de a hazai képeslapkiadás kezdetét valójában a harminckét lapból álló millenniumi sorozat kiadásától számíthatjuk. A képeslap-sorozatot a magyar posta adta ki. A lapok illusztrációi az ezredéves kiállítás részleteit, budapesti látképeket, tájképeket és életképeket ábrázolnak. A levelezőlapok akvarelljeit a kor ismert festői és illusztrátorai - Cserna Károly, Dörre Tivadar, Kimnach László és Vágó Pál - festették. Még ebben az évben magánvállalkozók is jelentettek meg képeket Budapestről és a millenniumi kiállításról. 1899-ben Budapestről már 1800-féle, egyéb vidéki településekről 2500-féle képeslap volt ismeretes. A magyar képeslevelezőlap-kiadás és a hazai fotózás története több ponton összekapcsolódik, hiszen a képeslap egyik előfeltétele a fotó volt, így az első vállalkozók általában fotósok és kiadók is voltak egyben. Rajtuk kívül könyvkiadók és -kereskedők, papírüzletek tulajdonosai, nyomdák foglalkoztak kiadással. Az egyik leghíresebb fényképész-képeslapkiadó vállalkozás a Divald család nevéhez fűződik. 1890-től Budapesten és Eperjesen is működtettek „sokszorosító müintézetet". A korai időszakban a Budapesten működő vállalkozások közül kiemelkedik a Kosmos Műintézet, a Globus, a Posner Grafikai Műintézet, Klösz György fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai intézete, valamint Lengyel Lipót műmtézete. Vidéken ekkor még kevesen foglalkoztak kiadással, példaként említhetjük a Klökner Péter Székesfehérváron, vagy Strompf Ignác Esztergomban működő vállalkozását. A századforduló után azonban jelentősen fellendült a vállalkozási kedv e területen, és Magyarország minden városában több vállalkozó is foglalkozott képeslap-kiadással. A századelőn olyan jelentős volt az érdeklődés a képeslap iránt, hogy sokan a válságban lévő hazai nyomdaipar kitörési lehetőségét ebben látták. Minisztériumi és iparkamarai vizsgálat után állami segítséget is kaptak a képeslap-előállítással foglalkozó nyomdák. A két világháború közötti időszak jellemző tendenciája az volt, hogy megjelentek az országos kiadók, amelyek már iparszerű méretekben, nagy példányszámban állítottak elő lapokat, és az egész országban terjesztették azokat (Monostory, Karinger, Barasits, Weinstock, Gárdonyi és Fenyvesi képes levelezőlap-kiadó vállalata, Vasúti levelezőlap árusítás). Ezen vállalkozások felmérték a helyi igényeket, és saját üzemükben, vagy saját fotóik alapján nagyobb nyomdákban készíttették el a megrendelt lapokat. Az egyik legnagyobb sikerű vállalkozás volt Weinstock Ernőé, akit a harmincas évek végén „képeslapkirály"-nak is neveztek. A második világháború után a magánkiadók mellett a Magyar Központi Híradó Rt. és a politikai pártok is megjelentettek képes levelezőlapokat. A Magyar Kommunista Párt propagandájában fontos szerepet kapott a háború pusztításának bemutatása, s az Újjáépítési Minisztérium a romeltakarítást és az újjáépítést propagáló képeslap-sorozatot adott ki. 1948 után a Művészeti Alkotások, illetve a Képzőművészeti Alap Képcsarnok Vállalat 5. számú fiókjának feladata lett az államosított képeslapkiadás. Ebből alakult ki 1954-ben a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, amely a következő évtizedekben ellátta Magyarországot képeslapokkal. Az 1960-as években fekete-fehér fotólapokat adtak ki. 268
