Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Pirint Andrea: Törékeny karrier. Napóleon-jelenetes tányérsorozat magyar gyűjteményekben
sorozatunk tízes számú, az austerlitzi csatához kötődő ábrája, amelynek ősforrásául Francis Gérard (1770-1837) 1810-ben festett vásznát ismerhetjük fel. Gérard a császár kedvelt udvari festője volt, Austerlitz pedig az a győzelem, amelyet Napóleon minden nyertes csatája közül a legfényesebb diadalnak tartott. Az 1805. december 2-án megvívott ütközet jelentőségét tovább növelte, hogy épp a koronázás első évfordulójának napjára esett. Érthető tehát, hogy Napóleon az államtanács üléstermének mennyezetét ennek a győzelemnek felidézésével kívánta díszíteni, és hogy a császári megrendelésre Gérard egy különösen reprezentatív, a győztes imperátor dicsőségének minden lehetséges eszközzel hangsúlyt adó történelmi pannót festett. 30 A sokalakos hatalmas vászon a csata végét, a francia győzelem hírüladásának pillanatát ábrázolja. A jelenet a pratzeni fennsík azon pontján játszódik, ahol a francia lovasság áttörte az oroszok vonalát, megosztva ezzel erőiket, és bezárult a Napóleon által zseniálisan előkészített csapda. A kép középterében mindenütt katonák (francia lovasok és gyalogosok, orosz és osztrák hadifoglyok), az előtérben a csata nyomai (halott és sebesült katonák, széthagyott fegyverek). A középtér gyújtópontjában jobb felől Napóleon fenséges nyugalommal ül vakítóan fehér lován, generálisaitól körülvéve. Balról emberei élén heves vágtával Rapp tábornok érkezik a császár elé, és izgatott gesztusokkal tesz jelentést a cári sereg megfutamodásáról. 3 1 Az alkalmazott grafika természetszerűen csak a legfontosabb szereplőket veheti át a tömegjelenetből (2. kép). Balról Rapp tábornok, jobbról Napóleon a két főszereplő, a vezérkar csoportját egyetlen generális-figura, míg a népes hadsereget a háttérben sematikusan ábrázolódó három lovas katonaalak testesíti meg. A grafika előterét a festmény jobb alsó szegletéből „kiemelt" társzekérroncs és a bal alsó zónájából átemelt sebesült katona összevont motívumai töltik meg, megtartva ezzel Gérard kompozíciójának hatásos elemét, Rapp és az általa hozott örömhír hallatán ujjongásban kitörő sebesült katona heves mozdulatainak összecsengését. Az előkép és a metszetes átirat összevetése szándékolatlanul is okát adja, hogy a kerámiagyárak grafikai műhelyei miért merítettek előszeretettel közvetlenül illusztrált könyvekből. A már sűrítetten összefogott illusztrációk megspórolták azt a szelekciós munkafolyamatot, amely a magas művészetet alkalmazható, vulgáris grafikává tette. Gyanítható, hogy Gérard festményétől is grafikai áttéteken keresztül vezetett az út Sarreguemines dekorjáig. Lényegét tekintve azonban, végső soron a közvetlenül Napóleon által megteremtett, önmaga dicsőítésének szolgálatába helyezett képzőművészeti arzenálból eredeztethető. 30 Olaj, vászon, 510x958 cm, Musée National du Chateau de Versailles. 31 A festményt részletesen tárgyalja: Marrinan 1994. 126-129. 2. kép. 10. Az austerlitzi csata. (Kőszegi Városi Múzeum Ltsz. 56.83.1) 239
