Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Pirint Andrea: Törékeny karrier. Napóleon-jelenetes tányérsorozat magyar gyűjteményekben
Boch-kal csupán kapcsolatban álló, szervezetileg nem hozzá tartozó gyárak - Napóleonmotívumos termékei ismerhetők meg alaposan. Ismereteink szerint a téma mindkét helyen tizenkét darabos sorozatok formájában élte virágkorát. La Louviére-ben összesen négy sorozatot szenteltek a Napóleon-legendának, míg Sarreguemines-ben csak az 1840-es években nem kevesebb, mint hetet, majd III. Napóleon hatalomra kerülése után már mindkét Bonaparte tetteit újabb sorozatok jelenítették meg Sarreguemines-ben. A számadatok is jelzik, hogy Sarreguemines kulcsszerepet játszott a Napóleon-legenda népszerűsítésében. I. Napóleon kultusza, amelyet a császár tudatos munkával saját maga alapozott meg, és amely a Bourbon restauráció idején csupán búvópatakként csörgedezhetett, az 1830-as évektől kezdve egyre népszerűbb és immár legális alkotóeleme lett a közgondolkodásnak. A Reichstadti herceg 1832-ben bekövetkező korai halála sajátos módon adott lendületet a kultusz elburjánzásának. A trónörökös halálával már nem volt kitől félteni a hatalmat, így a birodalmi tilalom okafogyottá vált. A Napóleon-tiszteletet elfojtó átmeneti periódus után immár az új időket jelzi a Vendőme téri diadaloszlop visszaállítása 1833-ban, tetején a császár bronzszobrával. A kultusz kibontakozásának igazi generátora azonban a Lajos Fülöp idején már zavartalanul kiadható és terjeszthető Napóleon-könyvóceán. A legendatörténet csúcspontja végül az 1840-es esztendő, a császár holttestének hazahozatala Szent Ilonáról, és állami ünnepség keretében történő elhelyezése Párizsban, az Invalidusok dómjában. A példátlan méreteket öltő, a fél bolygót behálózó Napóleon-kultusz mögött meghúzódó összetett motívumhalmaz kibontása nem lehet feladatunk, ám feltétlenül idetartoznak azok a momentumok, amelyek Sarreguemines témaválasztásában döntő szerepet játszhattak. Mindenekelőtt idetartozik az a tény, hogy a gyár hírnevét 1810 környékén épp maga Napóleon teremtette meg azzal, hogy a versailles-i kastély számára Sarregueminesből vásárolt. A császári megrendelés olyan mérvű respektet biztosított, ami önmagában is indítékul szolgálhatott a gyárat 1800 és 1836 között irányító Paul Utzschneider számára arra, hogy már 1833 környékén - vagyis mindjárt a hivatalos Napóleon-álláspont korszakváltásakor - önálló tányérsorozatot szenteljen Napóleon emlékének. 1836-tól Utzschneider veje, Alexandre de Geiger báró töltötte be az igazgatói posztot. Vele kapcsolatban azonban már egy újabb kultusz-keltő, immár általánosabban ható motívumot kell megneveznünk, ami nem más, mint a bonapartizmusként elhíresült politikai irányzat. Alexandre de Geiger nem csupán rokonságban állt a hosszabb előkészítő fázis után 1852-ben végül császárrá koronázott 111. Napóleonnal, de maga is aktívan politizált. Bonaparte Lajos hatalomra kerülését követően szenátori, majd főkonzuli tisztséget viselt, ám hogy már a negyvenes évek elejétől fontos szerepet töltött be a második császárság előkészítésében, arra épp az irányítása alatt álló kőedénygyár termékei adnak ékes bizonyságot. Az alacsony áron elérhető, vagyis a széles népréteg számára gyártott szériatermékekkel - miközben közvetlenül Napóleon Bonaparte emlékét ápolta - valójában Bonaparte Lajos legitimációján, a császárság mint uralmi rendszer társadalmi elfogadtatásán fáradozott. Visszatérve a tányérsorozatunkhoz, most kell kimondanunk, hogy a tányérok öblét díszítő levonókép-sorozat eredete Sarreguemines-be vezet. A szakirodalom adta információk alapján biztonsággal kijelenthető, hogy a gyár legelső, még Utzschneider irányítása alatt, 1833 és 1836 között készített napóleonos képsorozatáról van szó. 2 0 Tányérjaink 20 Hamman 2006. 143. Ezúton mondok hálás köszönetet Békési Gábor kollégámnak a tanulmány fordításában nyújtott segítségért. 236
