Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Pirint Andrea: Törékeny karrier. Napóleon-jelenetes tányérsorozat magyar gyűjteményekben
vetkezetlenségekből mindazonáltal nem a képi koncepció gyengesége állapítható meg, hanem - már a közvetlen analógiákra is támaszkodva - pusztán annak ténye regisztrálható, hogy az efféle sorozatok megtervezésekor nem volt szempont az egyes darabok szigorú rendszerbe állítása. A tányérsorozat nem falra függesztendő képciklus céljából, általában véve pedig nem egyszerre való áttekintésre készült. Rendeltetése szerint nem volt több mint desszerteskészlet, melynek egyes darabjait a kor embere külön-külön vette használatba, s melynek legendás pillanatokat felidéző díszítése csupán járulékos elemként szolgált. Hogy aztán a sorozatok elemei végül is vitrinbe helyezett kultusztárgyakként, sodronykeretbe foglalt fali díszként élték túl az elmúlt cirka másfél évszázadot, azzal eredetileg senki sem számolt. A tárgyak korának imént megelőlegezett meghatározását a némely példányokon meglévő kerámiajegy teszi lehetővé. A fenék szárazbélyegzővel benyomott karéjos pajzsa fölött „Porzelan", alatta „Steingut" felirat, a pajzson belül VB M betűk. A kerámiajegy segítségével mind a készítés helye, mind kora pontosan meghatározható. A jelzés a Villeroy & Boch vállalat mettlachi kőedény-gyárában 1836-tól nagyjából 1855-ig volt használatban. 1 5 A tányérsorozat motívumainak proveniencia-vizsgálata, általában véve a tárgytörténet kibontása szorosan kapcsolódik a ma is kiválóan prosperáló vállalat kalandos történetéhez, amelynek kezdetei a 18. század közepére nyúlnak vissza. Ekkor alapította kerámiamühelyét FranfoisBoch FranciaországAudun-le-Tichenevütelepülésén, Lorraine tartományban, amely akkor független hercegség volt. A tartomány Franciaországhoz való visszacsatolását követően a manufaktúra eladásra került, s az alapító örökösei 1767-ben új vállalkozásba kezdtek Septfontaines-ben, Luxemburg területén. A keménycserép edényáru előállítására specializálódó gyár - minthogy Luxemburg ekkor Osztrák Németalföld részét képezte - Mária Terézia engedélyével jött létre. A család 1809-ben a Saar-vidéki Mettlachban (Németország) második kőedény-gyárát is beindította. Míg ez utóbbi folyami úton a Mosel völgyét, a Saar- és a Rajna-vidék piacát telítette háztartási edényeivel, Septfontaines mindenekelőtt a belga piacra dolgozott. Belgium 1830-ban elnyert függetlenségével azonban a luxemburgi gyár egyre kilátástalanabb helyzetbe került. A gyárak pozíciójának megerősítésére a szövetkezés kínált megoldást. A Boch család 1836-ban egyesítette erejét a Nicolas Villeroy által alapított hasonló profilú vállalkozással, amely a Saar-vidéki Vaudrevange-ban (mai nevén Wallerfangen, Németország) 1790-től kezdve 15 Ajegy feloldása: Grasse-Jannicke 1982. 128.; Ajegy feliratai a Mettlachban 1829-ben kifejlesztett újfajta, a porcelánhoz igen hasonló keménycserépre utalnak. A gyár számára hosszabb időre vezető szerepet biztosított az általánosan használt keménycserépnél lényegesen keményebb alapanyag. Lásd: www.villeroyboch.com/en/hu/home/the-company/the-company/history.html 1. kép. 3. Kegyelem a kairói lázadóknak. (Iparművészeti Múzeum Kerámia Gyűjteménye Ltsz. 53.3390.1) 234
