Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Pocsainé Eperjesi Eszter: Habán kerámiák a sárospataki Református Kollégium Múzeumában

Habán kerámiák a sárospataki Református Kollégium Múzeumában POCSAINÉ EPERJESI ESZTER A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeumának féltve őrzött kincsei a habán kerámiák. Kik is voltak a habánok? A habánokat eredetileg és elsősorban vallási csoportosulás tagjainak tekinthetjük. A sárospataki egykori feljegyzésekben sehol sem fordul elő a habán elnevezés. Fratres moravici (morva testvérek), újkeresztyének vagy anabaptisták néven vannak említve. A Sárospataki Nagykönyvtárban I. Rákóczi György kézírásával be van írva Melanchton egyik teológiai müvébe: „Anno 1629 vettem egy szegény morvából ki űzetett prédikátortól. RG." Legszembetűnőbb sajátosságuk a gyermekkeresztség elvetése. Ez az első időben újra történő keresztelést jelentett, később pedig a felnőtt keresztséget. Zárt, szervezett közösségekben, közös háztartásban éltek. Egyes kutatók szerint a közös háztartás (Haushaben) elnevezés nyomán nyerték a habán nevet.

1 Az iparosságot művelték, és kiváló mesterek lettek, a kézművesség szinte minden ágában. Az anabaptizmus, mint vallási mozgalom Zürichben keletkezett Zwingli munkásságának ellenhatásaként. Hamarosan terjedni kezdett Németalföld, Svájc, Olaszország felé. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a habánok anabaptisták voltak, de az anabaptisták nem voltak mindnyájan habánok. Magyarországon először Körmöcbányán telepedtek le, közvetlen a mohácsi vész után. Állandó üldözésnek voltak kitéve, sokszor menekültek, keresve a befogadásnak és a letelepedésnek lehetőségeit. Mint kiváló iparosokat nagyra becsülték őket. 1546-ban már a Nyitra megyei Szobotistra települtek. Megjelentek Pozsony, Nyitra és Trencsén megyék több településén. Morvaországból a zaklatások miatt 1628-ig mindnyájan áttelepültek. Történt két fejedelmi áttelepítés is. Bethlen Gábor Erdélybe, Alvincre telepítette egy csoportjukat 1621-ben, I. Rákóczi György pedig 1645ben a Nyitra megyei Csejtéről Sárospatakra. Ez utóbbi a felvidéki hadjáratok idején zajlott. A feljegyzések szerint saját elhatározásukból jöttek Patakra. Meg kell azonban említenünk, hogy a habánok és I. Rákóczi György között korábban is voltak konfliktusok. A telepítés fontosságát abban látjuk, hogy I. Rákóczi György fejedelem kezén a legnagyobb magyar családi nagybirtok jött létre. Nagyon fontossá vált az ipari fejlődés, kézművesség, bányászat, szőlőművelés és az ezzel járó kereskedelem. Világosan látható, hogy a fejedelem saját udvartartása és birtokai szükségleteire figyelve tervezte meg a fejlődés útvonalát. A közösség 1645. augusztus 25-én indult útnak a fejedelem által rendelt szekereken és a kísérőkkel. Nem tudjuk pontosan, mikor értek Patakra, de figyelembe kell vennünk, hogy még a tél beállta előtt el is kellett őket helyezni. Hányan jöhettek? Ezt meg tudjuk állapítani az 1657-es összeírásból. Ez ötven felnőtt dolgozó főt tüntet fel. így a lélekszámot mintegy kétszáz fő körülire tehetjük. Az elhelyezésük sem volt egyszerű. Az akkori városon kívül, a Hécén lettek elszállásolva. így a várostól a Dobó-féle városfal és a mély árok választotta el. A Tudományos Gyűjtemények Levéltárában őrizzük 1. Rákóczi I Beck 1883. 213