Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Rémiás Tibor: Bodnár-céhlevelek a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében
céh hagyatékát 2 több személytől, a miskolci MÉH-vállalat kidobásra és bezúzásra szánt papírhulladékai közül, majd 1953-ban vették nyilvántartásba a Herman Ottó Múzeum gyűjteményének részeként. 3 Az 1976-ban elvégzett gyűjtemény-átcsoportosítása hozta létre a Céhekés manufaktúrák gyűjteménycsoportot (HOM HTD I.), ennek első tételcsoportjában, 72 tételben leltározták újra a miskolci bodnárcéh fennmaradt iratait, köztük 36 db 19. századi, többségében díszes bodnárcéhlevelet (a 3 esztendeig tartó inaséveket lezáró tanuló-, bizonyító- vagy szabadulólevelet). Kérdéses a céhlevél-tulajdonosok és a miskolci bodnárcéh kapcsolata, vajon maguk tagjai voltak-e a miskolci céhnek, vagy a céhek megszűnését követően kerültek a levelek a bodnárok irattárába, amikor különböző felföldi iparüzők folyamodtak a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamarához? Az északkelet-magyarországi bodnárcéh-központok közül 12 kibocsátóhelyet dokumentáltunk: Miskolc 16 db, (Abaúj)Szántó 1, Bodrog-Keresztúr 3, Breznó 2, Eger 1, Jászó 1, Kassa 2, Mád 1, Selmecbánya 1, Tállya 6, Tarcal 1, Ungvár ldb céhes bizonyítványát 4 az 1801-től (Kassa) az 1869-ig (Tállya) terjedő intervallumban. Az inasévek lezárásáról a céhek alapvető dokumentuma, a szabályzat rendelkezett. A kassai (ma: Kosice, Szlovákia) bodnárcéh 1690. évi artikulusai 5 pontosan körülírták a bodnárok céhbeli tevékenységi körét, amelyek mintául szolgáltak a miskolci bodnárok önállósulásához (céhalapításuk éve: 1736). Az 1. kassai artikulus szerint: „Ha valamely böcsületes Ifjú Legény jön, kedve lévén s akarván az böcsületes Czéhbe állani... akkor a Czéh előtt jelenese magát, lévén Nemzetségh- és Tanuló Levele, hogy az Czéh igasságát fel váltani akarja". A IV. artikulus: „Valamely Mester akarván Inast fogadni, elsőben próbállya meg őtet két hétigh, azután, ha teczik, be szegődgye, akkor tartozik az Inas le tenni egy Tallért nevének be írásáért; az Inas tanullyon három esztendeigh és le kezesíese magát húsz forintigh, azután ha ki tanult, tartozik Társ pohárral Tizen két forinttá". A IX. artikulus: „Ha valamely kontár hellyen tanult Mester be jönne, akarván Czéhbe állani, az ollyan Tanuló Levélért szolgállyon esztendeig, ha pedigh Felességes Gyermekes volna, legh alább két hétigh tanullyon és tegye le a böcsületes Czéhnek négy font viaszt és húsz forintot Társ pohárért, úgy bocsáttatik az Czéh igasságának váltásához." A miskolci bodnárcéh 1736-ban foglalta írásba artikulusait, 6 amelyekben ugyancsak szabályozzák a tanulólevelek (céhlevelek) megszerzését (Articulus Sextus), illetve az inasi tanulóéveket (Articulus Nonns): „ki töltvén pedig az három tanuló Esztendőket, hogy Legénnyé tétethessék, vagy is szabadon mondattassék a Társ pohárt, jelenlételekben a Czéhnek és Legényeknek az tartozni fog meg adni". Miskolcon mindig „az esztendőnek elein" (január elején) választották a céhmestereket, a bodnárcéh ünnepe Szent Vince napjára (jan. 22.) került, de az atyamester választása megmaradt Szent Jakab napján (júl. 25.). Sem a kassai, sem a miskolci artikulusokban nem esik szó a végzett inasok, a céhlevéllel rendelkező legények kötelező vándorlásáról. 2 Herman Ottó Múzeum (Miskolc) Történeti Adattára, Céhes gyűjtemény (HOM HTD 1.) 76.1.176.1.72. 3 HOM HTD 53.4592. tételcsoportként. 4 Az ungvári céhlevél, amelyet 1826. okt. 29-én állítottak ki Kupcsik Imre bodnárlegénynek, az ungvári egyesült asztalos-, lakatos-, bodnár-, üveges- és ácscéh nyomtatványa. HOM HTD 1. 76.1.15. 5 Vychodoslovenské múzeum (Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa, Szlovákia) céhes gyűjteménye (VSM CA) Bednari P. c. 359. Bodnárcéh artikulusa, Kassa, 1690. dec. 20. 6 HOM HTD 1. 76.1.57. Bőrkötésben: Articuli Magistrorum Vietorum címmel. 138
