Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Leél-Őssy Szabolcs: Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban
Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban 165 7. ábra. Közönséges borsókő a Fagylaltos-folyosóban. Fig. 7. Common botryoid in the Ice-cream Corridor. ható (7. ábra). Utóbbi helyszínen kb. 50 m2-t borít ez a fehéres ásványtömeg. Minden látogató hosszan szemléli ezt a csodálatos alakzatot. Ez a kiválástípus (akárcsak a C-csoport többi tagja) már légteres képződmény. Régebben a kutatók Kessler (1957) nyomán úgy vélték, hogy a meleg vízből váltak ki. Magyarországon Takácsné Bolner (1992) után vált elfogadottá az az elmélet, amely Nyugat-Európában (Hill & Forti, 1986) már régebben általánosan elteijedt volt. Eszerint a barlangüreg alját elfoglaló langyos/meleg vizű tó párolog és a vízpára a járatok felsőbb részében lecsapódik a hidegebb kőzetfalra. A beszivárgó, felszíni eredetű nedvességgel elegyedő és lehűlő pára, miközben a gravitáció hatására vízfilmként lassan húzódik lefelé, oldóképessé válik. Lefelé haladás közben azonban (a langyos/meleg vizű tóhoz közeledve) ismét felmelegszik, az oldás következtében hidrogén-karbonát tartalma fokozatosan növekszik. A hidrogén-karbonát tartalom oldatban tartásához egyre több szén-dioxidra lenne szüksége (mind az oldott anyag növekvő mennyisége, mind az oldat felmelegedése miatt). Mivel ez nem áll rendelkezésre, az oldat túltelítetté válik, majd bepárlódik és megindul (még a légtérben, a tó vízszintje felett!) a közönséges borsókő keletkezése. Kismértékű vízutánpótlás esetén nyilván erősödik a bepárlódás és kiválás. A hazai szakirodalomban legrészletesebben Kraus (2009) foglalkozott ezzel a folyamattal. Rendkívül látványosak a barlang aragonit kristálybokrai (8. ábra), amelyekben a Kessler-teremben, az Eldorádóban és a Természet templomában gyönyörködhetünk. A sík
