Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
B. Kiss Gabriella - Molnár Ferenc: A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák ásványtani és genetikai vizsgálata
A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák vizsgálata 17 dezhetőek benne (Majoros, 1983; Budai et al., 1999). A Balatonfelvidéki Homokkővel laterálisán összefogazódó Tabajdi Evaporit Formáció dolomit, gipsz, anhidrit, márga és aleurolit váltakozásával jellemezhető, túlsós lagúna fáciesű képződmény, mely kelet felé a sekélytengeri lagúna fáciesü Dinnyési Dolomittal fogazódik össze. Felszíni feltárásai nem ismertek, csak fúrásokban azonosították. Az ale- urolit-rétegek szöveti, szerkezeti, ásványtani sajátosságai igen hasonlóak a Balatonfelvidéki Homokkőéhez (Majoros, 1998). A Balatonfelvidéki Homokkő fedőjében megtalálható Werfeni Formációcsoportba tartozik a Csopaki Márga, a Köveskúti Dolomit, az Arácsi Márga és a Hidegkúti Formáció. E formációcsoport képződményei elsősorban sekélytengeri környezetekben (belső self, lagúna, nyílt self) alakultak ki (Budai et al., 1999). A jelen munkában vizsgált, Csopaktól nyugatra talált geodákról sem Koch (1985), sem pedig Szakáll & Gatter (1993) nem tesz említést. Később azonban Udubasa et al. (2002) már említi a permi vörös homokkőben megtalálható ásványasszociációt, és megjegyzik, hogy a kvarcon, kalciton és kevés bariton kívül mikroszkopikus anhidrit is előfordul a konkréciókban. Szakáll et al. (2005) munkájában további információt találhatunk e képződményre vonatkozóan. Leírásuk szerint a baritnak a „Balaton-felvidéki permi vörös homokkőben, a kvarc-kalcit-dolomitos konkréciók szeptáriás üregeiben 1-3 mm-es, fehér, vagy halványkék, táblás kristályai fordulnak elő Balatonarácson”. E munkák Mozgai (1995) leírására hivatkoznak, melyben a lelőhely elhelyezkedésén túl az ott gyűjthető ásványok is felsorolásra kerülnek (geodát alkotó kvarc, rá „különösebb kristályforma nélkül” települő kalcit és igen kevés esetben megjelenő 3-4 mm-es barittáblák). 3. Vizsgálati módszerek A terepi munka során begyűjtött minták jellemzésére sztereomikroszkópos megfigyeléseket alkalmaztunk, melyet a mintákból készült 30 pm-es vékonycsiszolatok Nikon Alphaphot-2 típusú petrográfiai mikroszkóppal történő vizsgálata követett. A vékonycsiszolatok fotózását Zeiss Axioplan típusú mikroszkópra szerelt digitális fényképezőgéppel végeztük. A munka során röntgen-pordiffrakciós elemzések készültek a geodát alkotó ásványokról és a homokkőről is, melynek során Siemens D-5000 típusú, Bragg-Brentano geo- metriájú diffraktométert használtunk (0-0 üzemmód, CuKa sugárzás, másodlagos grafitkristály monokromátor és szcintillációs detektor). Egyes ásványfázisok összetételének vizsgálatához a szénnel felgőzölt polírozott vékonycsiszolatokat Amray 1830I/T6 típusú, energiadiszperzív detektorral felszerel pásztázó elektronmikroszkópban vizsgáltuk (20 kV gyorsítófeszültség, 100 s detektálási idő, csak kvalitatív eredmények). A fluidzárványok petrográfiai és mikrotermometriai vizsgálatát két oldalán polírozott, 100 200pm vastagságú csiszolatokon végeztük kvarcból és baritból. A mikrotermometriai vizsgálathoz Olympus BX-51 mikroszkópra szerelt Chaixmeca típusú fűthető-hűthető tárgyasztalt használtunk. A műszer kalibrálását szintetikus fluidzárványok mikrotermometriai analízise alapján végeztük. A műszer mérési pontossága 0°C alatt 0,1 °C, felette 1°C. Egyes különleges viselkedésű fluidzárványok összetételének vizsgálatára Raman spektroszkópiai mérések készültek a Henry Poincaré Egyetem l’UMR G2R laboratóriumában (Nancy, Franciaország), T. Lhomme közreműködésével, Labram (Dilor) típusú műszeren (514,5 nm Ar ionizált lézerfény, 600 vonal/mm optikai rács, Olympus mikroszkóp).
