Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Leél-Őssy Szabolcs: Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban
Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban 173 A ma már 6 km-nél is hosszabban ismert Ferenc-hegyi-barlang a legmagasabb helyzetű nagybarlang a Rózsadombon. Bejárata is a legmagasabban (262 m tszf.) nyílik és a fő járatszint is 230 m tszf. körül húzódik - kivéve az ezredforduló után feltárt, 180 m tszf.-ig levezető mélyszintet. A barlangra a rendkívül gazdag borsókő-kiválás (elsősorban közönséges borsókő) a jellemző. Az egyes (barna színezetű) borsószemek mérete azonban szinte sosem érik el az 1 cm-t, így nagyméretű kiválásokról itt nem beszélhetünk. Bizonyos helyeken azonban ez a kiválás több 10 m2-es felületeket is összefüggően borít, így mindenképpen igen látványos. „Múzeumi méretű” előfordulások azonban sem a borsókőből, sem a viszonylag gyakori baritból nincsenek a barlangban. (A barit rombos kristálylapjai ritkán érik el az 1 cm-t és ehhez kapcsolódóan a lapok vastagsága is szerény.) A barlangban ezen kívül még viszonylag gyakori az esetenként 10 cm-nél is vastagabb „kalcitszivacs” is, ez azonban tömeges megjelenésű, gyűjteményi értéke nincsen. Kalcitlemez csak a barlang mélyszintjén fordul elő, szintén szerény méretekben. Hasonló a helyzet a 2,2 km-es Szemlő-hegyi-barlanggal is, amelynek a fő járatszintje a József-hegyi- és a Pál-völgyi-barlangrendszerhez hasonlóan kb. 160 m tszf.-en húzódik. Itt is igen gazdagon borítja a (szintén barnás színezetű) közönséges borsókő a fő járatszint falait. Erről a kiválásról ugyanaz mondható el, mint a Ferenc-hegyi-barlang borsóköveiről. Ásványkiválások tekintetében a két barlang között azonban különbségek is vannak; a Szemlő-hegyi-barlangból gyakorlatilag hiányzik a barit, viszont nagyon gyakori a kalcitlemez kiválás, illetve az ebből felhalmozódott barlangi kúp. Az egyes kalcitlemezek vastagsága meghaladhatja az 1 cm-t is. A kiépítéshez kacsolódóan sok eltört példány van belőle, amelyeken jól tanulmányozható a belső szerkezetük. Szintén gyakorinak mondható a gipszkéreg is; ennek az aprókristályos, eredetileg hófehér, tömeges-földes megjelenésű ásvány-felhalmozódásnak a vastagsága helyenként az 5 cm-t is meghaladja. Innen írta le Gadó (1965) a ma már nem fellelhető gipszhajszálat, az árvalányhaj első hazai előfordulását. A Szemlő-hegyi-barlang egyes, a forgalomtól távoli kúszójárataiban előfordul szerény méretű aragonit-kiválás is. A legnagyobb rózsadombi barlang a Pál-völgyi-barlangrendszer, amely - az összeköttetések 2010-es és 2011-es megtalálása óta - a maga 30 km-ével egész Magyarország leghosszabb barlangja. A négy különálló tagból (Pál-völgyi-barlang, Mátyás-hegyi-barlang, Harcsaszájú-barlang, Hideg-lyuk) álló rendszer arculata alapvetően eltér a több rózsadombi barlangétól. Északkeleti részében (a Mátyás-hegyi-barlangban) szinte ismeretlen a borsókő, cseppkőképződményei említésre sem méltóak. Viszonylag sok helyen fordul elő benne leheletvékony gipszkéreg, alig 1 cm-es gipszvirágokkal. Nemrégen ismert szakaszaiban megemlítendő a szép kalcitlemez-kiválás, illetve a legújabban felfedezett részekben több cm-es gipszképződményeket is találunk. A barlang inkább oldási formáiról nevezetes. A barlangrendszer központi részében, a tulajdonképpeni Pál-völgyi-barlangban már látványos cseppkőképződmények is előfordulnak: a legnagyobb, idős sztalaktitja 3 m hosz- szú és emberderék vastagságú. Sokfelé fordulnak elő a barlangban látványos cseppkőlefolyások, cseppkőpillérek és kisebb-nagyobb (az 1 métert el nem érő) sztalaktitok, illetve sztalagmitok. Itt is viszonylag ritka a borsókő, de az alig két évtizede ismert nyugati részben szép kifejlődésük is ismert. Ugyancsak itt a leggyakoribbak a kalcitlemezekből felépülő, ritka szép, esetenként a 2 métert is megközelítő magasságú barlangi kúpok, amelyeket közönséges borsókő borít kívülről. A kalcitlemezek egyébként is ebben a barlangban a leggyakoribbak az összes rózsadombi barlang közül. Vertikálisan vizsgálva 4-5 méterenként
