Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

KOVÁCS János: KÖSZÖNTŐ

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 7 KÖSZÖNTŐ „... ha millió között csak egy is akad, akinek jelent valamit, akkor van értelme a múzeumnak." Auguste Renoir francia festő gondolatát idézve köszöntöm az I. Országos Múzeumandragógiai Konferencia valamennyi résztvevőjét. A gondolat, melyet idéztem mintegy száz évvel ezelőtt íródott le, s magán viseli kora szemléletét: fontosnak tartja a múzeumot mint intézményt, de nem véli hangsúlyosnak a látogatók tömeges jelenlétét. Egyfajta elitista intézmény ekkor a múzeum, szakmai bezárkózottságban maga dönti el, kinek mit mutat be a gyűjtő, a feldolgozómunkája során felhaknozott értékekből. Napjainkban — elsősorban fenntartói szemmel nézve — megmosolyogtató és bosszantó lenne a nagyon alacsony látogatói szám bármelyik életkori rétegben. Van másik jelentős változás is: korábban a múzeum csak a szem és a fül által igénybe vehető intézmény volt. Sokszor a látható tárgyakat még kötelekkel is elválasztották a látogatóktól... Az eltelt időben a múzeumok próbáltak „tömegintézménnyé" válni, nem tettek különbséget a látogatók csoportjai között. Napjainkra a múzeumpedagógia differenciálódott. Az első megcélzott életkori réteg a tanulók sokasága volt. Itt már a látogató kezébe foghatott tárgyakat, tárgymásolatokat, esedeg változtathatott azon, vagy maga is készíthetett hasonlót. Múzeumba menni nem passzív, hanem aktív tevékenységgé vált. Voltak próbálkozások a nyugdíjasok felé való nyitással, de ez inkább a látogatószám növelését célozta. A ma kezdődő szakmai tanácskozás összegző, irányt szabó és előremutató szeretne lenni — egy fejlődő, de viszonylag új területen: az aktív felnőttekhez való közelítésben. Első alkalom ez egy szakmai kör részére, hogy megfogalmazza szándékait, összegezze az eddigi tapasztalatokat, irányt mutasson. Ez a felelőssége e két napnak. Legfontosabb teendők: • Szükségesnek látszik értelmezni az alapfogalmakat, azok belső egymásra hatását. • Számba kell venni a folyamatban résztvevő szervezetek, intézmények tevékenységi és feladatkörét, beleértve a múzeumokat, a szakemberképzést, az irányítási területet és a finanszírozást is. • Át kell tekinteni az eddigi eredményeket, biztosítani az átadható sikeres próbálkozások elterjesztését. Furcsa kettősséget érzek magamban: egyfelől úgy tűnik mintha valami új szakmai terület létrejöttének, kiteljesedésének lennénk részesei, másfelől úgy érzem, mintha egy kicsit felfedeznénk a spanyolviaszt.