Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
CSERJÉS Katalin: MÚZEUMPEDAGÓGIA A FELSŐOKTATÁSBAN ÉS A KÖZMŰVELŐDÉSBEN. ANDRAGÓGIAI (ESET)-TANULMÁNYOK
A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 263 6. Szárnyasoltárok: 2 4 az oltármensára állított szekrény, a gótika kései fejleménye; a templom kicsinyített mása/templom a templomban. A Selmecbányái Syent Katalin-templom; a garamsyentbenedeki szárnyas oltár, a kassai dóm, a krakkói dóm oltárai. Hubert és Jan van Eyck: genti oltár, Matthias Grünewald: isenheimi oltár. 7. A késő középkori magyar festészet: Kolozsvári Tamás; a névtelenek; M. S. mester munkássága: Vizitáció; Kálvária; Sírbatétel; Feltámadást 8. Gótikus szobrok: 2 6 budavári szoborlelet a Várban, 1420—30; Utolsó ítélet, a kassai Szent Erzsébet-templomkapujának domborművű timpanonja; a szobrok lassú elválása a háttérépítménytől. 1427-ben fejezték be. Chartrcs alaprajzát és felépítését fejleszti tovább. (A szélességhez mérten magasabb a főhajó, méidosultak a részletek, így: megszűnt a rejtett támváltás, a pillérek egyformák és sudárabbak). Az oszlopok sora perspektivikus átfedésben vizuálisan térfallá zárul, ezzel is kifejezve, hogy a gótika az érzelmekre hat, szemben a román stílus érelcmrc hatni kívánó szándékával. A gótika dinamizmusát példázzák a kettős támívek, melyek a tartás „mozdulatát" jelenítik meg. A főhomlokzatra is a mozgás lendülete jellemző, a párkányok vízszintes vonalát mindenütt átvezeti valamilyen függélyes elem: kapuk, szoborfülkék sorozata. A formálást nem kizárólag a díszítő szándék gazdagítja, fellazítja a határokat, organikus kapcsolatot teremt a tömeg és a külső között. (Dr. Bagi Mária összeállítása) 2 4 A XV. század közepétől hatalmasan kibontakozó szárnyasoltár-művészet a városok ábrázoló művészetének legjellegzetesebb megnyilatkozásai, amelyek egyesítik magukban a későgótika szinte minden művészi ágát. Épülettől független, de abba szervcsen beilleszkedő, annak elemeit finoman kihasználó alkotások. Felszívják magukba a XIV. században erőteljesen meginduló önálló szobrászat és táblakép-festészet eredményeit. Kompozíciós rendszerük a gótikus asztalos művészet pazarul kialakított keretei között fejlődik ki. A szárnyasoltárok festett, aranyozott szobrai, tájképekbe simuló domborművei és festményei a történeti forrásoknál is meggyőzőbb hitelességgel és páratlan változatossággal jelenítik meg a polgári élet úgyszólván valamennyi rezdülését. Ez a művészet valóban a városokban gyökerezik. Virágzása középkori peremvárosainkkal együtt bontakozott ki. Elszakíthatatlan szálak fűzték annak szervezetéhez, de különösen a céhrcndszcrhcz. A falfestészettel és miniatúrával szemben művészete elsősorban a szomszédos országoknak azokhoz a városaihoz kapcsolódik, amelyekhez a kereskedelem, az ipar, az utak és a városi szervezet szálai kötik. Az új építészet sima, komor kötegpillérci vagy oszlopai, falai nem voltak alkalmasak szobrászati dísz elhelyezésére. Ezek helyett, sőt mintegy ellentétül, minden ragyogás, művészi dísz a szárnyasoltárokon jelenik meg, és személyesebb kultuszt fejez ki, mint a templomépítkezések személytelen hozzájárulásai. Ezeket az oltárokat gazdagabb polgárok alapították, tartották karban, javadalmazták papjait és miséztettek előttük (Dr. Lenkei Edit összeállítása). 2 5 M. S. mester gyönyörű oltárát Selmecbánya (a középkori Hont megye) gazdag polgárai igényelték. M. S. mester 1500-ban, a Szentévkor járt Itáliában, és megismerte Mantegna képeit. Drámaian felfokozott egyénisége a passiótörténet expresszív kifejezőjévé tette. Stílusa késő gótikus. Mintaképei a német nagymesterek (Dürer, Lucas Cranach, Veit Stoss (Krakkó), de Lőcse, Kassa fafaragói is hatottak rá. Mohács előtt vagyunk; a nemzeti kataklizma után sokáig nincs magyar képzőművészet. M. S. mester képei közül is csak keveset találtak meg. Négy híres passióképének Jézusa minden festményen más orcát visel (Dratsay Zsigmondné összeállítása). 2 6 Gótikus szobrok: Ahogyan az építészet szervesen alakult át a románból a gótikába, a szobrászat is ezt az utat követte. Az építészethez szorosan kapcsolódó díszítőszobrászat szerepe a gótikus stílus időszakában egyre jelentősebbé vált. Az építészetben a dómok falai karcsúvá, égretörővé, könnyeddé váltak, amelyek már derűs szépségű díszt kívántak, olyan szoboralakokat, amelyek már földi emberek módjára mozognak. Az alakok merevsége fokozatosan felengedett, kilendültek egyenes tartásukbé>l, testük gerince „S" vonalban enyhén meghajlott. A test lendületével együtt megmozdult, duzzadt és hullámzott a ruhák redőzete, amely engedi láttatni a test vonalát. A figurák kecsesek, ajkukon gyak-
