Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
CSERJÉS Katalin: MÚZEUMPEDAGÓGIA A FELSŐOKTATÁSBAN ÉS A KÖZMŰVELŐDÉSBEN. ANDRAGÓGIAI (ESET)-TANULMÁNYOK
260 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA 8. Valami egzotikum: a romantika egy különös szelete: a szicíliai normann építészet bemutatása. 9. A korszak zenei emlékei. A kódexek neumái. A gregorián zene: latin szöveggel énekelt, hangszeres kíséret nélküli egyszólamú dallamok. 1 6 10. Még egy exkluzivitás: kitekintés a román kor bútoraira. 1 7 Ridegség és a kényelem hiánya? Vagy éppen: kényes ízlés a vaskos várfalak közt? 11. Szobrászat és festészet a román korban. 1 8 Templomszobrok, konzolok, oszlopfők, szörnyek és autoportrék a román templomok falain (Ják). Fres1 6 Gregorián ének: egyszólamú, kíséret nélküli liturgikus dallamkincs, a katolikus egyház hivatalos zenéje. Kisázsiai és más népzenei hagyományokat őriz. E dallamokat I. Gergely pápa idején gyűjtötték össze (590-604). Formai szempontból a gregorián két részre osztható: énekbeszed és ckítményes melódia. Hangjegyírás szempontjából részben a bizánci eredetű emlékeztető jeleket, a ncumákat; részben a görögök betűírását fejleszti tovább. A neumák nem egyenlők a mai hangjegyekkel. Sohasem fejeznek ki időtartamot, sem hangmagasságot, csupán a dallam vonalát rajzolják ki. (Ihász Istvánné összeállítása) 1 7 A román kor bútorai: A középkorban minden házieszközt és felszerelést még a bútort is a birtokon vagy a parasztudvarban házilag állították elő. Nincs még elég jó képességű kézműves, ezért kezdetlegesek a tárgyak, bár a célnak megfelelnek. A létrejövő művészet nem „szabad", névtelen a munkás is. Munkáját szigorú hagyományok kötik. Minden és mindenki az egyház céljait szolgálja. A középkori lakásról, bútorról a várkastélyokban fennmaradt berendezés és a templomi bútorok adnak támpontot. A családok nagy része még lakótornyokban lakott. A kibontakozó városi életet szerény lakások jellemzik. A szobák szűkek, homályosak, a bútorzat durva, kezdetleges. A színek rikítóak. A bútorformákat a ládákon és az egyházi stallumokon át ismerhetjük meg. A durva pallókból épített szekrényeket kovácsoltvas pántok és veretek fogták öszsze. A kárpitozást még egyáltalán nem ismerik. A középkor univerzális bútora a láda, mely fekvőhely, ülőbútor és utazóbőrönd szerepét is betölti. Fogantyúkat szereltek rá, így a kincs szállítására is alkalmas volt. E ládatípus máig fennmaradt példája a népi „szuszék". A láda sokféle formaváltozatban fejlődik tovább, az agyonvasalt módozatából lett a páncélszekrény. A vaspánttal megerősített ládát, amikor a végére állították, szekrény lett belőle. Ülésre a falak mentén húzódó padka vagy ládák szolgáltak, csak előkelő családfőnek járt önálló szék, ahol a támla magassága jelezte a rangot. A szék elé lábzsámolyt készítettek, hogy a láb ne fázzon. A székek lába már esztergályozott volt. Az ágyakat az esztergályozott lábakra épített fekvőkeret és alacsony rács jellemezte, a hideg ellen védekezésül a mennyezetgerendákra függönyt szereltek fel. Az asztalok nagyon egyszerűek voltak: két bak levehető asztallappal. Csak étkezés alkalmával állították fel, földig érően leterítették. Napközben szétszedték, félreállították. A román kori művészetforma és színvilág a bizánci és barbár, majd keleti hatásokból származtak. (Szabó Antónia Jusztina összeállítása) 1 8 A román kori szobrászat szoros kapcsolatban állt az építészettel. A szobrászat nyelvén ugyanazt hirdette a középkor emberének, amit az épület architektúrájával. Témája az egyház és a vallás tanítása. Kőbe faragott biblia, melyben fontosnak tartották, hogy a szimbolikus tartalmú formákat és jeleneteket az írástudatlan emberek is megértsék, olvasni tudják a jeleneteket. A szobrászati alkotások az épület hangsúlyos részein kaptak helyet: kapubéllctckbcn, a kapu fölötti timpanonban, oszlopfőkön, párkányokon stb. Az elbeszélő jellegű figurális szobrászat mellett jelentős szerepe volt a geometrikus és növényi elemekből alkotott díszítőfaragásnak, de motívumai között szerepelnek még a régi pogány hitvilág totcmállatai is. Ott bujkálnak ezek a titokzatos ősi alakok a növényi indák között, ekkor már keresztény szimbólumokká alakulva és a hagyományt őrizve. Az alakok az épülctrészlet befoglaló formájához igazodva hol zömök, vaskos, hol pedig furcsán csavarodott megjelenésűek. A szobrász célja nem a természethűség elérése, hanem az építészeti kerethez alkal-
