Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

SIMÁNDI Szilvia: „MÚZEUMOK ÉS A TURIZMUS"

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 123 Az is elmondható, hogy azzal, hogy a gazdaságban a szolgáltatói szektor ki­emelt szerephez jutott, és megteremtette az „élménygazdaság" alapját, 5 melynek a középpontjában az élmény és annak keresése áll, az a múzeumokat is új kihívás elé állította, vagyis a múzeumok is egyre inkább figyelembe veszik az élményorientációt. Puczkó László és Rátz Tamara (2000) > rAz attrakciótól az élményig. A látogatómenedzs­ment módszerei" című könyvükben arra vállalkoztak, hogy létrehozzák az első magyar nyelvű összefoglaló munkát a látogatómenedzsment kérdéseiről, azaz arról, hogy hogyan válhat mindenből még vonzóbb, még élménydúsabb kínálat (vö. interaktív múzeum). Az egyes — turizmus során végzett — tevékenységek között különbséget tehe­tünk az alapján, hogy azok elsősorban a kikapcsolódást — nem kíván meg különö­sebb szellemi erőfeszítést —, vagy a bekapcsolódást - egy aktív szellemi folyamattal jár együtt — szolgálják-e. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a szabadidőben tör­ténő múzeumlátogatás a bekapcsolódást szolgálja, és annak során az egyén lehető­séget kap új tudások megszerzésére, akkor azt a tanulás kontextusából is vizsgál­hatjuk. Ennek azért is van jelentősége, mert a kompetens tudásba nemcsak a formális tanulás, hanem a nem formális és az informális tanulás útján szerzett tudá­sok is beletartoznak, 6 azaz az így szerzett ismeretek, készségek és kompetenciák szerepe sem elhanyagolható. 7 A formális és a szabadidőben történő tanulás között különbséget tehetünk a részvétel, a tartózkodásra szánt idő, és többek között a feltételezett motiváció alap­ján is, amelyet a 2. sz. táblázattal szemléltetünk. Az egyik különbség, hogy a látogató szabadidejében és szabad akaratából kel útra, illetve a részvétele is önkéntes, vagyis saját maga szabja meg, hogy mennyi időt tölt el, és mennyi figyelmet szán egy adott látnivalónak a meglátogatott helyszínen, ezért az motivációját tekintve is különbö­zik. Ezzel szemben a formális tanulás jellemzően előre meghatározott időbeosztás­sal és tanulási tartalmakkal, iskolarendszeren belüli keretek között megy végbe, illetve elsősorban végzettség megszerzésére irányul. A látogatók között pedig a nem formális (lásd például a szervezett és irányított események) és az informális tanulás­sal számolhatunk, és a fő különbséget a kettő között a szervezettség és az irányított­ság mértékében kereshetjük. Mindemellett az informális módon történő tanulás lehet szándékos, vagy magáról a tanulásról tudomást sem vevő tanulás 8 is. Kiemeljük a kíváncsiság és az érdeklődés szerepének a fontosságát is, amely azért különösen lényeges, mert a reagálást az érdeklődés gerjeszti, és érdeklődés az önnevelés forrása is egyben. 9 Nem hagyható figyelmen kívül az az elméletet sem, amely szerint a feldolgozott és az elraktározott információ más és más hatásfokkal raktározódik el attól függően, hogy azt melyik érzékszervünk dolgozta fel. Elméletek szerint az emberekben 10 százaléka marad meg annak, amit hallottak, 30 százaléka, 5 Vö. HUNYADI Zsuzsa 2005. 6 Vö. CSOMA Gyula 2003. 7 Vö. FORRAY R. Katalin-JUI IÁSZ Erika 2008. 8 Vö. KOMENCZI Bertalan 2001. » DURKÓ Mátyás 1999.

Next

/
Oldalképek
Tartalom