Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
VADÁSZ István: AZ INFORMÁLIS TANULÁS EGYIK LEHETSÉGES PÉLDÁJA: AZ INVTTE-PROJEKT A KISS PÁL MÚZEUMBAN
104 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA emelni a lényeget, ami roppant fontos azok számára is, aki először kerülnek kapcsolatba majd a látogatás során a gyűjteménnyel. 5 A fordításokat a pedagógus kollégákkal ellenőriztük és javítottuk, majd visszajuttattuk a diákoknak, ezt követően néhány nappal az első tárlatvezetés előtt megtartottuk a tárlatvezetési főpróbákat, két — nyelvek szerint bontott - csoportban. Előbb a projektvezető mutatta be, hogyan képzeli a tárlatvezetést angolul. Ez mindkét csoport számára azért is fontos volt, hogy láthatták a diákok, mennyit érdemes egy-egy részletnél időzni, illetve a kiállításban való közlekedést is gyakorolhattuk. Utána jöttek a diákok, egymás előtt és egymás között. Ezek természetesen időigényes elfoglaltságot jelentenek, de mindenki egyetértett abban, hogy a siker és az eredményesség érdekében szükség van az ilyen alaposságú felkészülésre. Ezek a gyakorlások váratlanul is igen intenzívek voltak, hisz eddig igen gyakran a próba során ténylegesen betoppant egy-két külföldi látogató, így a diákok legnagyobb riadalmát kiváltva rögtön belecsöppentek egy élő tárlatvezetésbe. Elsősorban anyagi és másodsorban szervezési-technikai okokkal magyarázható, hogy csak július és augusztus hónapban, akkor is mindössze pénteki és szombati napokon tudjuk működtetni a diák tárlatvezetést nyújtó szolgáltatást. Fontos ugyanis, hogy az adott időszakban a múzeumot ténylegesen keresse fel külföldi látogató és ennek érdekében további szervezőmunkát is ki kellett fejtenünk. Szerencsére a külföldi vendég ekkor már folyamatosan és nagy számban jelen van a városban és környékén, mindössze azt kell elérnünk, hogy fel is keresse a múzeumot. Ennek előmozdítása érdekében egyrészt megfelelő számú és minőségű tájékoztató anyagot kellett eljuttatnunk azokra a kereskedelmi és magán szálláshelyekre, vendéglátóhelyekre, ahol ez a vendégkör megfordul. Ezen túlmenően célszerűnek láttuk olyan külföldieket is bevonni a projektbe, akik Tiszafüreden élnek és gyakran fogadnak ismerősöket, vendégeket. Ez különösen az első évben volt sikeres, hisz a Tiszafüreden élő külföldiek segítségével még inkább javítani tudtuk a vendégek elérhetőségét. A felkészüléssel és a programok szélesebb körben való hírelésével párhuzamosan a diákokat felkészítettük a munkára. Segítettük őket az alkalmi munkavállalói kiskönyv beszerzésében, munkavédelmi és egyéb felkészítésben részesítettük őket, illetve elkészítettük a munkabeosztást. Összesen 13—14 alkalommal kellett egy-egy szezonban tárlatvezetést tartani és egyszerre két, különböző nyelven beszélő diáknak. így egy-egy diák általában 3 alkalommal került beosztásra és az időpontokat közösen alakítottuk ki. Mindez lényegesen több feladatot jelentett a program szervezőinek és nagyon fontos volt a megfelelő kommunikáció kialakítása, amely elsősorban elektronikus levelezéssel valósítható meg a leghatékonyabban. 5 liz a megfontolásunk egyébkent beigazolódott, hisz a vázlatszöveg egyáltalán nem eredményezett sablonfordításokat, szinte mindenki folyamatosan tudta bővíteni a spontán tárlatvezetés során a leírt és a megtanult szöveget. Az is nyilvánvaló, hogy a 16—18 éves diákoktól nem várható el nagyon nagy mélységű, tudományos igényű, értekezésszerű tárlatvezetés, ami egyébként sem biztos, hogy vonzó lehet minden látogató számára.
