Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)
A „melléktantárgy" és a többiek
A „melléktantárgy" és a többiek Azt elértük már, hogy az iskolai ünnepélyeket senki sem tudja többé elképzelni énekszámok nélkül. Arra is rájöttek az iskolák, hogy egy-egy dalosünnepnél nincs jobb alkalom arra, hogy az iskolát szebben, rokonszenvesebben és hatásosabban „reprezentálja" a nagyközönség felé. Az E. I.hangverseny pedig egyeden élő, közösen alkotó együttesbe tudja ölelni az egész város iskoláit s a közönség legkülönfélébb rétegeit mozgatván meg, olyan sokrétű, gazdag összetételű közösséget tud összehozni, amilyet talán egy más alkalom sem. De arra még kevesen gondoltak, hogyan lehet megadóztatni a szerény és önzeden „mekéktantárgyat" - az éneklésnek ettől a kifelé néző, szinte ünnepi arculatától függetienül — az iskolai oktatás egésze szempontjából, hogyan tudná átitatni az összes rokon tantárgyakat, kogyan tudná kiegészíteni, élettel, hangulattal, közvetlen élménnyel megtölteni az egész tanítást. Egészen meglepő dolgokra jönnénk rá. Különösen, ha feltételezzük azt a furcsa, de elég gyakori esetet (a mi esetünket), hogy a karvezető mondjuk például az kodalom tanára is egyúttal (ebben az esetben meg épen a magyar, a német s a francia kodalomé), tehát bőséges alkalma nyílik útonútfélen előszedni az elemózsiát, hiszen — csak a saját iszákjába kek belenyúlnia. Az talán csak a tanáron múlt eddig is (mégis milyen ritkán kapják el a sült galambot), hogy az idegennyelvi órák elkerülhetetien szárazságát, vagy a sulykolás fáradságát milyen hatásosan lehet elűzni egy-egy daüal s a gyerek még tanul is vele: a nóta németül vagy franciául szól. Magam láttam a hatást nem egyszer, még az alsófokú tanításban is, mikor az első tavaszi napsütés beragyogta az osztályt s a kis harmadikosok savanyú arccal fogadták a belépő német tanárt. Jaj, ki tehet róla, ha a kisdiák jobban szereti az élő napsugárt, mint a száraz tudományt? Ilyenkor így kezdjük az órát: „Gyerekek, érzitek ezt a drága napsütést? Köszöntsük csak egy nótával a Jóisten ajándékát! Mondjuk ezzel ni..." S öt perc múlva lelkes diáktorkok fújják velünk a nótát: „Leise zjeht durch mein Gemüt liebliches Geläute... " S ha egy kicsit kifújták magukat, jöhet akár a fránya mekéknévragozás is, ha a „kleines Frühkngsked" a paradigma. - Vagy komoly nyolcadikosoknak magyarázzuk ékes francia nyelven a francia géniusz európai hivatását, a nagy szabadsággondolat erejét s az egyetemes európai kodalom egén örökké ott tündöklő francia „Gloke"-t. S mikor már csikognak a szemek s magad sem találod elégnek a szó erejét, zendíts csak rá a francia himnusz, a Marseillaise nyugtalan, örök emberi dallamára, magad is rögtön érezni fogod, hogy lúdbőrzik végig az osztályon ez a Gloke.
