Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Nemzeti öntudat a nevelésben

De ha egyszer odáig érünk, akkor is csak az iskolára kek támaszkodnunk, akkor is csak ott folytathatjuk a munkát, ahol az iskola elhagyta. így tehát a nemzeti öntudat nevelésének minden szála az iskola, elsősorban (időben is, fontosságban is elsősorban) a középiskola felé vezet. Hákstennek minden jel arra mutat, hogy a mai középiskola nemcsak képes, hanem akarja is elvállalni ezt a nagy feladatot. Gondolunk itt elsősor­ban azokra a széles körű és mélyrekató reformokra, melyeket az új közokta­tásügyi törvény bevezetett, mely az iskolák szervezetét, tantervét, egész székemét gyökeresen átalakítja s melynek vezető gondolata a nemzeti öntu­dat biztos és termékeny kialakítása, célja pedig a történelmi alapon kifejlődött nemzeti kultúra és erkölcs középpontba álktásával egy öntudatosabb, tettre­készebb magyar nemzedék kialakítása. Gondolunk másodsorban arra az új tanári generációra, amely hivatva van ennek a nagyszabású elgondolásnak a megvalósítására s mely, okulva az eseményeken, melyeknek maga is részese volt, akarja is ezt és - hisszük — képes is reá. Mi tehát a sajátosan magyar nemzeti öntudat tartalma s melyek annak lényeges jegyei? Ha erre a kérdésre őszintén és becsületesen, leplezedenül és férfias kritikával megfelelünk, adva lesznek egyúttal a feladatok is, mely je­gyeket keü továbbfejlesztenünk, elmélyítenünk, uralkodóvá tennünk és me­lyeket keü visszaszorítanunk, más kányba terelnünk vagy kgalmadanul kiirtanunk, hogy a magyar élet jövője akadálytalanul fejlődhessék azon az úton, melyet a történelmi idők ereje diktál. „Az ég egy kincset ád minden kazának!" Ami Olaszországnak egy egye­temes római szeüem és vüágbkodalom öröksége, mely kötelez, ami Német­országnak egy életerős faj mítosza, mely erőt ád, az nekünk történelmünk: minden hitünk és jogunk forrása. A történelem jelölte ki és igazolta európai hivatásunkat, mely létezésünk jogcímét megadja Európa fóruma előtt, a tör­ténelem alkothatja minden belső megigazulás alapját, ez adja hitünk és jö­vőnk forrását, erre kivatkozhatunk még Isten fóruma előtt is, bűneink beismerése és megbánása után. Ez számunkra az üdvözülés egyeden módja, ez legyen egész nemzetnevelésünk kiinduló pontja is. Két véglet fenyeget a történetszemlélet kialakításában: az egyik hibába már beleestünk s talán most vagyunk belőle kigyógyulóban, a másik veszélye most fenyeget. Vörösmarty és a reformkor erőt adó és alkotásra serkentő történelem­kultusza után történelemszemléletünk elsekélyesedett, hamissá lett. Jókai csiüogó, felszínes, anekdotába vesző ábrázolásmódja korhangulatot tükröz. Rákosi Jenőék üres sovinizmusa ködvárakat épített akkor, amikor a nemzeti­ségi és a szociáks kérdés megkondította a vészharangot az ország felett, és harminc milkós álmunkban nem láttuk meg, hogy még a meglévő nyolc mü­kóból is szétszóródik egy milkó a kivándorlás útjain és útvesztőiben, mert képtelenek vagyunk itthon biztosítani létüket. És itt van előttünk az utolsó

Next

/
Oldalképek
Tartalom