Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)
Nemzeti öntudat a nevelésben
kiformálásáig: a munka nagy részét még ennek a nemzedéknek keü elvégeznie. De a mai nemzedéknek segít a történelmi erők ereje és kedvező sodra. A jövő nemzedéket azonban úgy keü elbocsátanunk, hogy már magával vigye a történelemformáló erőt az életbe. A nagy feladat tehát az iskolára, elsősorban a középiskolára hárul. A nagy tömegek nemzeti öntudatának a kialakítása ugyan az elemi iskolában keü, hogy megtörténjék s valóban súlyos tennivalók várnak és sürgetnek itt is, mert a néplélek ősrétegébe való visszakajlás nélkül megújulás leheteden. Ámde a nép lelke a vezetők kezébe van letéve, ezek kiképzésének alapjai pedig szintén a középiskolában vannak lerakva. De ettől a példától függedenül is kimondhatjuk a sorsdöntő tételt: a magyar faj, a magyar nemzet sorsa a vezető rétegnek, a magyar középosztálynak a kezébe van letéve, s ha voltak hibák és mulasztások, azért legnagyobbrészt mind őt terhek a felelősség. Minden középosztálybelinek rettegve keü éreznie minden pülanatban a roppant felelősség ránehezedő súlyát. Kérdés, feljogosít-e bennünket a magyar középosztály arra, hogy ekkora felelősséget rábízzunk? Elintézett dolog, hogy középosztályunk eddigi története folyamán nem áUott, nem állhatott mindig feladata magaslatán s a nemzeti öntudat negatívumainak is jórészt ő a hordozója. Tudjuk ennek az okait is és ezek ismeretében nem lehet ezen csodálkoznunk. A cselekvő középosztály testéből le keü kapcsolnunk a szélső jobb- és a szélső baloldalt: a magyar dzsentrit és a zsidó inteüektuelt, az előbbit, mert történelmi anachronizmus, az utóbbit, mert idegen és legszebb értékeink tagadását hordozza magában. A megmaradó részből feltételesen keü csak elfogadnunk az idegen, jórészt német eredetű elemeket, mert még nem tudtak elég mélyen belénk gyökerezni, legjobb esetben közömbösek s még jó, ha pángermán vagy pánszláv eszmék hívéül nem szegődtek. Nyüvánvaló, hogy a megmaradó, csak kisebb részében történelmi leszármazású, nagyobb részében a népből felszívódott vagy idegenből helyesen asszknüálódott középosztály csak úgy tudja elhordozni a roppant terhet, ha munkájának minden részében tudatos (öntudatos és céltudatos), hajszálpontos erőgazdálkodással dolgozik, minden erejét egy cél szolgálatába állítja s meüékutakra vagy kísérletezésekre semmit sem pazarol. Legfőbb segítője pedig a középiskola, hiszen a társadalmi élet az iskola megismétiése, az iskola az élet főpróbája, a nemzeti élet begyakorlásának színtere és a nemzeti öntudat megteremtésének műhelye. De nemcsak azért hárul a nemzetnevelés, a nemzeti öntudat kialakításának nagy feladata az iskolára, mert ott gyökerében lehet megfogni a kérdést. Fontos ez azért is, mert az emberek javarésze azzal a műveltségi anyaggal ék le egész életét, ameüyel a középiskola ekndította. Poktikai és társadalmi életünk ugyanis még messze van attól, hogy — mint Németországban vagy Olaszországban — maga vegye kezébe ennek az öntudatnak a kiformálását, további elmélyítését és a nemzeti nagy célokra való kányítását.
